Tudom, nagyon szerencsés vagyok, hogy itthonról dolgozom, és nem kell az összes szabadságomat a nyári szünetre elhasználnom. Ráadásul az óvodának az iskolával szemben van egy apró, de annál fontosabb előnye: mindössze négy hetet – a júliusra időzített úgynevezett „takarítási szünetet” – kell áthidalnunk. Egyelőre.
Ebből a négy hétből idén egyet nagyszülőknél töltöttünk, egyet a nagyobbik fiam napközis táborban, a maradék két hétben pedig nálunk nyaraltak az unokaöcséim. Most talán azt gondoljátok, hogy a gyerekeimnek egy percük sem maradt unatkozni… de ki kell ábrándítsak mindenkit: ez távolabb nem is állhatna a valóságtól.
Valamiért én is azt hittem, hogy unatkozni csak egyedül lehet, és például ha nálunk lesznek az unokatestvérek, a gyerekek szépen eljátszanak majd együtt. Olyan merész terveket dédelgettem, mint például hogy végre lesz időm olvasni… (Spoiler: egy betűt sem sikerült.)
Ma pedig már úgy látom: unatkozni igazán csak társaságban lehet.
A két nagyobbik gyerek már az első napon felváltva nyekeregte az „Unatkozom” és a „Jó, de akkor mit csináljunk?” refrént. Az elején még töredelmesen soroltam a lehetőségeket: menjenek ki az udvarra, építsenek bunkert, legózzanak, vízipisztoly-csatázzanak, olvassanak, rajzoljanak, vagy akár agyagozzanak. Aztán rájöttem: ezek bizony olyan „varázsszavak”, amelyekre nem is kell reagálnom, mert azt jelentik, hogy perceken belül maguktól is kitalálják, hogyan üssék el az időt.
És lőn: így születtek a legnagyobb szerepjátékozások, építkezések, és bújócskázások a kertben – mindennemű felnőtt beavatkozás nélkül. Ez pedig gondolkodásra késztetett: a semmittevés lenne a legjobb programszervező?
Fotó: Getty Images
A gyermekfelügyelet kihívásai a nyári szünetben
Míg a nyári szünet a gyerekek számára a beteljesült álom, sok szülőnek maga a rémálom – legalábbis a logisztika szempontjából. A munkából adódó elvárások, a programok megszervezése, a gyerekek akár hetekre előre betáblázott napjai, mindez rengeteg stresszt hoz a család életébe. Sok szülő ráadásul úgy érzi, hogy szinte kötelessége minden pillanatot szórakozással vagy hasznos idővel megtölteni. Holott a túlzsúfolt napirend nem csak a gyerekek, de a szülők számára is fizikai és mentális kimerültséget hoz magával.
Vannak, akik különféle táborokba és foglalkozásokra íratják be a gyerekeiket, hogy folyamatosan le legyenek foglalva. Mások viszont otthonról dolgoznak, vagy főállású szülők, vagy van egy „falujuk” – segítő családtagok és barátok –, akik be tudnak segíteni a gyermekfelügyeletbe. Ez pedig felveti a kérdést: szabad-e a szülőknek és gondozóknak hagyni, hogy a gyerekek unatkozzanak a nyári szünetben?
A semmittevés fontossága – miért hasznos a programok nélküli időszak?
A gyerekek – és szüleik – gyakran túlszervezett életet élnek, pont emiatt lenne fontos, hogy nyáron a hangsúly a lassulásra vagy az édes semmittevésre helyeződjön át. A szakértők is egyetértenek abban, hogy az unatkozás nem ellenség, hanem a kreativitás forrása. Az unalom csökkentheti a stresszt, miközben növeli a belső motivációt is, hiszen ha a gyerek maga választja a tevékenységét, sokkal jobban el is mélyül benne.
A mai túlingerelt társadalomban, ahol folyamatosan stimulálva vannak a gyerekeink (akár képernyővel, akár programokkal), nehéz megtanulni a belső motivációt. Pedig a legújabb tanulmányok szerint az unalom lehetőséget ad arra, hogy a gyerek megtanulja, hogyan szórakoztassa magát, hogyan legyen kreatív, hogyan pihenjen, mert ezek mind nagyon fontos képességek.
Azt is fontos észben tartani, hogy az unatkozás nem a nevelési kudarc jele, hanem lehetőség a gyerekekben az önállóság, kreativitás és reziliencia fejlődésére.
A modern figyelemelvonó tényezők korában kincs, ha egy gyerek megtanulja elviselni az unalmat, és új, inspiráló tevékenységeket talál ki magának.
A képernyőidő korlátozásának szerepe
Az unalom gyakran a képernyő felé tereli a gyerekeket – hiszen az a legegyszerűbb figyelemelterelés –, azonban ez sokszor nem valódi szórakoztatás, inkább menekülés a semmittevés elől. A szakértők figyelmeztetnek is, hogy a képernyőidő lett a mindennapok alapjárata, holott a valódi világ és az egymás felé fordulás sokkal fontosabb lenne.
A „slow summer” („lassú nyár”) koncepciója szerint érdemes tudatosan csökkenteni a digitális stimulációt, és minél több képernyőmentes időszakot beiktatni, élvezve a közös főzést, beszélgetős játékokat, az egyszerű, otthoni szórakozást.
Fotó: Getty Images
Egyensúly a programok és a semmittevés között
Természetesen nem jó, ha az egész nyári szünet a semmittevés köré épül, de mivel minden család más, nincs egyetlen „jó” megközelítés. A kulcs az érzékenység: figyeljük a gyerekünk jelzéseit, és szükség esetén kínáljunk alternatívákat, ugyanakkor ne töltsünk be minden űrt programmal. Adjunk néhány lehetőséget a fiatalabb gyerekeknek, többet az idősebbeknek. A cél az, hogy a gyerekek fejlesszék megfigyelőképességüket, a tervezést, kreativitást.
Végezetül pedig hoztam néhány hasznos tippet unatkozó gyerekek szüleinek:
Legyen napi rutin, de tartalmazzon szabadidőt is. Például délelőtt egy program, délután „semmittevés”, este családi beszélgetés.
Opciók kínálása parancsok nélkül. Például: „Itt egy papír és egy ceruza, vagy ott a kerékpár az udvaron – te választasz!”
Korlátozott képernyőidő. Például napi maximum 1 óra, amit közösen használunk, nem automatizáltan. Ha van lehetőség rá, csináljunk “kertmozit” az udvaron.
Feszültség észlelése. Ha a túlzott unalom kezd szorongást okozni, érdemes elővenni egy kreatív, de nem túl kötött feladatot.
A „lassú nyár” lebegjen a szem előtt. Közös főzések, nyársalások a kertben vagy a parkban a kijelölt tűzrakó helyeken, esti olvasások, csillaglesek, apró kirándulások, esti bringázások – ezek maradnak meg igazán a gyerekek emlékezetében.
The post Unatkozó gyerekek: így fejleszti a semmittevés az önállóságot és a kreativitást first appeared on nlc.
nlc