Amikor nagyjából kilencezer évvel ezelőtt az Andok hegyei között vadászó ősemberek először színezték okkerrel pink árnyalatúra a bőrtunikáikat, majdnem biztos, hogy ezt nem esztétikai megfontolásból tették; akkoriban valami olyasmit jelentett a szín, hogy „az én tunikám tovább fog tartani, mint a tiéd”, merthogy a vörös okkert a bőrök tartósítására használták. (Egy ilyen ruhadarabot egyébként történetesen épp női maradványok mellett találtak meg egy impozáns kőeszközgyűjteménnyel együtt, így a felfedezés végül nem a pinktörténeti jelentőségével vonult be a történelembe, hanem annak bizonyítékaként, hogy az őskorban a nők is vadászhattak.) Jelentése volt aztán az ókori Egyiptom rózsaszín arcfestékeinek (szerelem, szépség, nemiség) és az 1700-as évek rózsaszín ruhakölteményeinek is (gazdagság, rang), de a természetben ritkán előforduló szín körülbelül a XIX. századig kevesek kiváltsága maradt, így azelőtt nem is ihletett komplex filozófiai értelmezéseket.
Varga Jennifer / 24.hu
E különös jelentéshalmozódást, vagyis a pink szín kultúrtörténetét boncolgatja a július végén nyílt As long as it’s pink című kiállítás is – a designkultúra szemszögéből. A Déry Miksa 6. szám alatti editoryban megtekinthető pink tárlat ötletét az az egyszerű felismerés adta, hogy a rendezvénytér linóleumpadlója véletlenül épp rózsaszínű. A szervezők – az edit nevű formáció –, akik egyébként a rendezvényteret működtetik, egy nap lenéztek a lábuk alá, és arra jutottak, hogy ha már itt a padló, csinálnak egy hozzáillő kiállítást is. Nagyjából másfél hónappal később meg is nyitották a 150 éves Zsolnay-boroskancsótól Szombat Éva híres, női szexuális segédeszközökkel foglalkozó könyvén át az 1-es típusú cukorbeteg Barbie-babáig számos ikonikus rózsaszín tárgyat felsorakoztató apró tárlatot – az editory és az előtte lévő utcaszakasz egy estére meg is telt a pink különböző árnyalataiban érkező érdeklődőkkel.
Azt akartuk megmutatni, hogyan változott a szín jelentése, milyen különböző olvasatok társultak hozzá az elmúlt évtizedekben. A rózsaszín megítélése ugyanis folyamatosan változik. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan vezetett ez az út a szemérmesség és szépség fogalmaitól egészen mondjuk a politikai aktivizmusig és társadalmi mozgalmakig, ahol a pink már kifejezetten az erő jelképévé válik. És hogy hogyan reagálnak erre a jelenségre kortárs művészek, alkotók vagy épp a popkultúra
– fogalmaz lapunknak Mayer Kitti, a kiállítás egyik szervezője.
A nőknek mindent el lehet adni, feltéve, hogy pink
A kiállítás címét Penny Sparke brit dizánjtörténész azonos című könyvéből kölcsönözték, aki ebben azt vizsgálja, hogyan lett a rózsaszín a női vásárlásösztönzés eszköze.
Varga Jennifer / 24.hu
„Az As long as it’s pink cím Henry Ford egy elhíresült mondásának megcsavarása. Az úgy szól, hogy »any color the customer wants, as long as it’s black«, vagyis bármilyen színt kérhet a vásárló, feltéve, hogy fekete – Ford ugyanis kezdetben kizárólag feketében árulta autóit. Sparke a könyvében nem is kifejezetten a rózsaszínnel foglalkozik, hanem a női ízlés történetével – ez azonban egy ponton összefonódik a pinkkel, amikor a formatervezés, az építészet és a fogyasztói kultúra is felismeri, hogy ezzel tudja megszólítani a női fogyasztókat” – mondja Mayer Kitti.
A kiforgatott Ford-idézet már csak azért is találó cím, mert a színes fényezést lehetővé tevő technológiák megjelenésével később épp az addig hagyományosan férfiközpontú autógyártás lett a pink térnyerésének egyik első állomása.
„A pinket a XX. század második felében, a posztmodernhez kötődve fedezte fel egyre inkább a formatervezés: ez az irányzat az, ami már nem feltétlen akarja komolyan venni magát, így megengedhet olyan színeket és formákat, amik nem kapcsolódnak szorosan a használhatósághoz. Nem kell többé praktikus ok hozzá, hogy valami pink legyen: elég annyi, hogy a női vásárlókat meg lehet nyerni vele. A színek nemekhez kapcsolása először huszadik század elején merült fel, amikor divatba jöttek a babaszínek. Eleinte azonban épp a fiúké volt a rózsaszín és a lányoké a kék. Egy ideig aztán vita tárgya volt a leosztás, a 60-as évekre viszont bebetonozódott az elképzelés, hogy a pink női szín.”
Ebben az időszakban jelent meg több ma is felismerhető, ikonikus dizájntárgy, mint a pink Caddillac – amit Elvis Presley hozott divatba, és aminél még inkább a luxus szimbóluma volt a rózsaszín, mint a női vásárlók megcélzásának eszköze – , vagy a rózsaszín KitchenAid – ami viszont már nyíltan a női vásárlókat volt hivatott megnyerni. Ezek sok esetben presztízstárgyak vagy legalábbis nagyon drága termékek voltak.
6 fotó
A kiállításon is helyet kapó, híres rózsaszín KitchenAid például sokáig a nők vágyálmaként reklámozott presztízstárgy volt, amit nálunk leginkább az amerikai filmekből lehetett ismerni. A robotgép jellegzetes példája a rózsaszín (és általánosságban az élénk színek) fogyasztói kultúrában történő térnyerésének. Amikor először jelentek meg a piacon hasonló háztartási gépek, azok jellemzően krómszínűek vagy fehérek voltak, és meglehetősen csúnyák; a KitchenAidet ráadásul eredetileg ipari használatra, pékeknek tervezték, kenyérdagasztásához. Ahhoz, hogy az amerikai háztartások vágyott alapeszközévé váljon, muszáj volt tehát újrapozícionálni. A cég ennek érdekében adott a 20. század első évtizedeiben egyre esztétikusabb designt ezeknek a gépeknek, és emiatt emelt be 1955-ben öt színt – köztük a rózsaszínt – is termékpalettájába: hogy barátságosabb, személyesebb külsőt kölcsönözzön nekik.
Vikárius Réka szerint hasonló folyamat zajlott le a számítógépek és elektronikus eszközök terén is:
A számítógépek sokáig bézs árnyalatokban voltak elérhetőek. Fontos felismerés volt, hogy a színekkel, designnal érzelmeket lehet kiváltani a vásárlókból. A 90-es években az Apple már ennek tudatában dobta piacra az iMac G3-at, aminél kifejezetten a játékosságra törekedtek: a modell a lekerített formájával és élénk cukorkaszíneivel igyekezett szélesebb fogyasztói réteget megcélozni. Kialakításával azt a célt szolgálta, hogy közelebb hozza a technológiát az emberekhez. A tervező, Jonathan Ive állítólag még cukorkagyárakat is felkeresett, hogy tökéletesítse az édességre emlékeztető hatást.
Varga Jennifer / 24.hu Vikárius Réka
Rózsaszín a szocializmusban: szappan, modern nők, erotika
Magyarországon a népművészetben és a nemesség körében is megjelent a rózsaszín, szorosan kapcsolódva a virág motívumához és a piros színhez. Sokszor feltűnt ruhadarabokon, vidéki és városi közegben egyaránt, például a lányok báli viseletében is népszerű volt.
„Sokáig nem önálló színként értelmezték, hanem a piroshoz kapcsolták, így az ahhoz társított jelentéseket is átvette: az egészség és az élet jelképe volt. Emellett az arcpír miatt a szemérmesség, érzékenység fogalmai kapcsolódtak hozzá” – fogalmaz Mayer Kitti.
Onnantól kezdve aztán, hogy a rózsaszín világszerte a női fogyasztók megszólításának eszköze lett, nálunk is fontos szerep jutott neki a reklámiparban. Gyakran használták női termékek – kozmetikumok vagy fehérneműk – plakátjain és csomagolásán: a 40-es években az Egzotik szappan például már jellegzetes rózsaszín csomagolással készült, annak a Lukáts Katónak a rajzaival, aki egyébként a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa Mosodája című gyermekkönyvek illusztrációját is készítette.
Ez a logó még láthatóan a fiatalság és egészség asszociációra igyekezett rájátszani a színnel és a pirospozsgás lányalakkal, más korabeli reklámokban viszont már az érett, tudatos fogyasztó nő jelenik meg. A Caola 60-as évekből származó púderplakátján például a korszakban gyakran emlegetett „modern nőt” igyekszik megjeleníteni, ennek az ábrázolásnak lesz eszköze a divatos pink szín. A 70-es évekből származó fehérneműreklámon megint teljesen más olvasatot kap a nőalak is, a szín is: itt már mindkettő erotikus hatást hivatott kelteni. „Felmerül a kérdés, hogy kinek is szól tulajdonképpen ez a plakát” – mondja Mayer Kitti, hozzátéve:
„A szocializmus eszmerendszerében a nők már ugyanúgy a társadalom és a rendszer építői, mint a férfiak, a reklámozott termékek pedig a háztartási gépektől a mirelitélelmiszerekig általánosságban a szocializmust építő elvtársak javát igyekeznek szolgálni. Emiatt sok esetben sem a termékek, sem a korabeli reklámok nem reflektálnak arra, milyen is a női fogyasztó. Viszont az is általános volt, hogy a család vásárlását a nő intézte, az ő feladata volt a kosztpénz beosztása. Emiatt pedig mégiscsak sok reklámnál, plakátnál érezhető, hogy a nőket igyekszik megszólítani – rengeteg esetben, mint a fenti példáknál is, a pink színnel”.
Varga Jennifer / 24.hu
Volt Magyarországon egy nagyon korai, ikonikus példája is a pink használatának, ami jóval megelőzött bármiféle nemi differenciálást: a Zsolnay-gyárnak az 1880-as évektől kezdve létezett egy igen népszerű pink portfóliója. Ez kifejezetten mindennapos használatra szánt termékeket tartalmazott a kuglófsütőtől a zsíros bödönön át a leveses tálig, amik osztálytól függetlenül számos magyar háztartásnak részei voltak. Az editoryban egy 150 éves rózsaszín boroskancsó képviseli a termékcsaládot Winkler Barnabás gyűjteményéből.
„Zsolnay esetében még nem a női vásárláskultúra lebegett a készítők szeme előtt: számukra egyszerűen egy új, érdekes színárnyalat volt a rózsaszín, amiből nagyon különböző árnyalatokkal dolgoztak ebben a kollekcióban. Winkler Barnabás nagy ismerője ennek a tárgycsoportnak, ő az árnyalatból például azt is meg tudja mondani, hogy korai vagy későbbi darabról van-e szó” – mondja Mayer Kitti.
Barbie-tól a szivárványos pónikért rajongó férfiakig
Miután az ötvenes-hatvanas évekre konszenzus született az amerikai ruhagyártók között babaszín-ügyben, a játékipar is felismerte a pinkben rejlő potenciált: a boltok kislányrészlege csordultig telt rózsaszínnel. Leglelkesebben a Mattel marketingesei kezdték használni, a Barbie-babák megjelenésüktől kezdve összefonódtak a színnel, fejlődésük pedig hatással volt a pink folyton változó megítélésére is.
„Amikor 1959-ben a Mattel piacra dobta a Barbie-t, tulajdonképpen ez volt az első olyan baba, ami nem az anyai gondoskodásra épített, hanem egy felnőtt, fiatal nőt ábrázolt, akinek saját autója, háza, ruhatára van. Ilyen szempontból felszabadító és újító volt, de sok kritikát is kapott a nőábrázolása miatt (hiszen egy szőke, kékszemű, vékony babáról beszélünk). Az elmúlt években viszont a Barbie is egyre diverzebbé, inkluzívabbá vált: a testi és egészségügyi sajátosságokat is tematizálja. Ennek eredménye a kiállításmegnyitó előtt nemsokkal debütáló 1-es típusú cukorbeteg Barbie is, ami az Egy Csepp Figyelem Alapítvány jóvoltából látható a tárlaton. A 2023-as Barbie-film pedig már kimondottan a feminizmus harmadik hullámával foglalkozik, az elhíresült monológban arról értekezik, hogy nincs egyetlen érvényes feminizmus, a nők annyira különbözőek és annyira különböző problémákkal küzdenek, hogy nem lehet ezeket egyetlen uniformizált fogalomba sűríteni” – mondja Vikárius Réka.
A brutális marketingkampány, ami a film bemutatásakor divatőrületet teremtett, hónapokra pinkbe borította az egész világot, és globális hiányt idézett elő a Greta Gerwig által használt pink festékből, már egyáltalán nem csak a baba fiatal, nőnemű rajongóit célozta: Barbie és a pink gendersemleges popkulturális jelenség lett.
9 fotó
Hasonló jelentésváltozáson ment át egy másik ikonikus, eredetileg kislányokat célzó játékfigura is: „a 80-as évektől kezdve gyártott My Little Pony (Én kicsi pónim) lovacskák olyan népszerűek voltak, hogy 2010-ben egy animációs sorozatot is indítottak velük, ami azonban meglepő módon nem kizárólag a kislányok körében lett sikeres, hanem hatalmas rajongói tábora lett fiatal felnőtt férfiak között is. Közösségformáló ereje volt: megjelentek a Bronik (a bro és a pony szavak összevonásából alakult megnevezés)” – meséli Vikárius Réka.
Nemcsak a Broniek borították fel ekkoriban azt a széles körben elfogadott elképzelést, hogy szivárványos pónik kislányoknak készülnek, a 2010-es években az az alapvetés is megingott, hogy a rózsaszín lányos szín. Egyre többször használták férfiruházatoknál és férfiakat célzó reklámokban, sőt, a nőjogi szervezetek is magukévá tették.
„Mivel a rózsaszínt hosszú évtizedekig azonosították a hagyományos nőiséggel, és az érzékenység, ártatlanság, kiszolgáltatottság konnotációi kapcsolódtak hozzá, a nőjogi szervezetek és aktivisták sokáig ódzkodtak a színtől. Később viszont éppen azért kezdték újraértelmezni, saját jelentést adni neki, mert eleve a nők megbélyegzésének eszköze volt. Mára számos helyen az erő, az önállóság, az autonóm döntések, vagy épp a szexuális felszabadulás jelképe lett. A Pussyhat Project például a Trump-ellenes tüntetések fő szimbolumává emelte a rózsaszín, kötött sapkát, amit az eseményeken viselnek” – mondja Mayer Kitti.
Hasonlóképp tűzte tudatosan zászlajára az LMBTQ mozgalom a náci koncentrációs táborokban homoszexuális férfiakat jelölő rózsaszínt, új, saját értelmezést adva a színnek.
És ez még mindig nem az összes, pinkhez kötődő jelenség, az editoryban szeptember 9-ig megtekinthető kiállításon találni még egy rakás izgalmas rózsaszín történelmet, fun factet és műtárgyat. Az edit csapata pedig máris azon gondolkodik, melyik lehetne a következő szín, aminek kiállítást szentelnek – eddig úgy tűnik, a fekete a befutó. A padlót azért nem tervezik átfesteni.
Varga Jennifer / 24.hu
The post https://24.hu/kultura/2025/08/27/as-long-as-its-pink-editory-kiallitas-mayer-kitti-vikarius-reka-rozsaszin-designkultura/ first appeared on 24.hu.
24.hu