Egy különleges délelőtt különleges társaságban
Nem egyedül érkeztem a Canon World Unseen című fotókiállítására, így nem is mindennapi élményben volt részem. Benedek Zoltánnal találkoztam, akit Rylie nevű vakvezetőkutyája kísért el a tárlatra. Együtt jártuk végig a kiállítást: én szememmel gyönyörködtem a képekben, Zoltán pedig az ujjait használta, miközben együtt hallgattuk a kihelyezett QR-kódok segítségével elérhető audionarrációkat. Ujjai kíváncsian futottak végig a képek részletein, amelyeket a Canon különleges réteges nyomtatási technológiája tett kitapinthatóvá. Próbáltam leutánozni mozdulatait, mégis egészen más élményekkel fogadtuk be a képeket. Valami mégis közös volt az élményben: az egymásra figyelés.
Fotó: Leéb Ádám
Megtapintható világ a Canon szemével
A Canon World Unseen címet viselő tárlaton bemutatott tíz világhírű fotós képe a Canon Arizona síkágyas digitális nyomtatójával és Prisma Elevate szoftverével készült. Az UV festék a felületre kerülve megkeményedik, és olyan plasztikus réteget alkot, amely lehetővé teszi, hogy a képeket ujjainkkal is „olvashassuk”. Egy-egy fotón akár 55 festékréteg is egymásra kerülhetett, így a képek valódi mélységet és textúrát kaptak.
Fotó: Leéb Ádám
A kiállítás nem csupán művészeti élményt nyújt, hanem szemléletet is formál. Segít megérteni, milyen kihívásokkal élnek azok, akik nem látnak, miközben hidat épít a két világ között. Magyarországon legalább 80.000 ember él valamilyen látássérültséggel, közöttük pedig nagyjából 10.000 azoknak a száma, akik teljesen vakok – számukra egy ilyen kezdeményezés valódi kincs, a látóknak pedig olyan tapasztalat, amely valószínűleg hosszú időre nyomot hagy bennük.
A látogatók így egyszerre élhetik meg a vizuális és a taktilis élményt, a vak és gyengénlátó vendégek pedig először tapasztalhatják meg, milyen érzés egy fénykép textúráját kézzel követni. A tárlatot audionarráció és Braille-írás is kíséri, így minden részlet könnyedén befogadhatóvá válik.
Fotó: Leéb Ádám
„Az emberek jól gondolják, hogy vakon élni nagyon nehéz”
Benedek Zoltán negyven éves, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének munkatársa. A szervezeten belül akadálymentesítési referensként dolgozik. Nagyjából 14-15 éves kora óta nem lát. Mindennapjait Rylie nevű 8 éves vakvezetőkutyája segíti, aki ugyan nem tudta kivenni a részét a fotók nézegetéséből, cserébe viszont fegyelmezetten leste gazdája minden mozdulatát, amíg végre újra mellé szegődhetett.
„Retinaleválás következtében vakultam meg mind a két szememre: a jobbra szinte azonnal, 8 éves koromban, a bal szememre pedig nagyjából 14-15 éves koromra veszítettem el a látásom. ‒ meséli Zoltán. ‒ Mostanra elmondható, hogy többet éltem vakon, mint látóként. De ettől függetlenül, ha el kell képzelni valamit, például egy színt, ezek még mindig megjelennek a szemem előtt.”
Fotó: Leéb Ádám
Zoltán a képeknél is ezekhez az emlékekhez nyúlt vissza: ahogy több részletben meghallgatta a hangfájlt, annak segítségével képzelte lelki szemei elé mindazt, ami más, látó ember számára könnyedén megtekinthető. Ahogy Zoltán fogalmaz: az audionarrációs segédlet nélkül igencsak nehéz feladat lett volna a képek felismerése, hiszen részletgazdagságuk ugyan élethűen adja vissza az eredeti fotót, ám a tapintás ennél sokkal összetettebb érzés.
Zoltán úgy véli, minden olyan kezdeményezésnek van létjogosultsága, amely a látó és nemlátó embertársak között párbeszédet indít.
„Az emberek jól gondolják, hogy vakon élni nagyon nehéz. Egy ilyen kiállítás képes közelebb hozni egymáshoz a látókat és nemlátókat, ráadásul a látássérült embereknek is ad egy olyan élményt, amit a látásuk hiányából fakadóan nem tudnak megélni. Ha már annyit elér, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni, érdeklődni egymás iránt ‒ mint ahogy én is szoktam járni szemléletformáló programokra például iskolákba, és egy minimális része a párbeszédnek elraktározódik az emberekben, gyermekekben, amit később a felnőtt életben hasznosítani tudnak, akkor már megérte.”
A képek üzenete is mélyebb rétegekig hatol
A Canon kamerákkal készült fotók amellett, hogy lenyűgözőek, fontos társadalmi és környezetvédelmi üzeneteket is hordoznak. A kiállítás képei a világ távoli pontjaira kalauzolnak: láthatjuk az utolsó északi szélesszájú orrszarvút, megismerhetjük Darko Đurić, a veleszületett amputációval született úszó történetét, vagy éppen Hvaldimir, a híres beluga bálna és megmentője közötti különleges kapcsolatot. A tárlaton helyet kapott a nemrég elhunyt Sebastião Salgado munkája, Samo Vidic sportfotója, valamint a Pulitzer-díjas Muhammed Muheisen képe is. A kiállítás egyik legkülönlegesebb darabja a látássérült modell portréja, melyet Ian Trehern vak és siket fotós készített.
Fotó: Leéb Ádám
Tapasztald meg te is!
A Canon World Unseen kiállítás 2025. szeptember 11. és október 5. között látogatható a budapesti BEM Centerben (1027 Budapest, Bem József utca 1/B). Akadálymentes környezet, ingyenes belépés és felejthetetlen élmények várják a látogatókat – legyen szó akár látó, akár nemlátó vendégről. Nézd meg, hallgasd meg, tapintsd meg – és éld át, hogy a világ néha egészen másképp is láthatóvá válik.
The post A fotókiállítás, amely szinte minden érzékszervünket megszólítja – Canon World Unseen a BEM Centerben first appeared on nlc.
nlc