A szélsőjobbosok imádják a lecserélési elméleteket. De arra talán ők sem gondoltak, hogy nem a fehéreket cseréli arabokra egy zsidó Európában, hanem Magyart cseréli Karácsonyra Manfred Weber Magyarországon. Márpedig ezt írja a szigorúan ellenőrzött Magyar Nemzet a szezon legviccesebb publicisztikájában.
Mi a sokat emlegetett, de kevesek által űzött gonzó újságírás definíciója? Egzakt nincs neki, de kábé valami olyasmi, hogy élénk közéleti érdeklődéssel megvert riporterek a politikusok szavai helyett alkalmanként másfajta kábítószerektől tépnek be, majd kijózanodás után leírják, mi is történt velük, amitől az olvasóik váratlan felismerésekre jutnak. Vagy nem, de az eredmény jó esetben akkor is vicces.
Ha ez a definíció bármennyire is megáll, akkor Tóth Tamás Antal a magyar Hunter S. Thompson, a Magyar Nemzet a magyar Rolling Stone magazin, a „Magyar Péternek meszeltek” című publicisztika pedig az új „Félelem és reszketés Las Vegasban”.
(Azzal a kiegészítéssel, hogy fideszes kommunikációs alkalmazottként Tóth nyilván életében nem fogyasztott büntetőjogi értelemben vett drogot, hiszen ott voltak neki Rogán Antal porított irányelvei, így az ő teljesítménye még sokkal komolyabb.)
A cikk olyan erejű mondattal indul, mint az, hogy
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.
vagy mint az, hogy
Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.
Tóth Tamás Antal ezzel a nyitánnyal váltotta meg a tagságit a Legnagyobbak Klubjába:
„Figyelem Karácsony Gergely mozgását, és van ebben valami szörnyű, valami félelmetes.”
Istenem, ha tudná, hogy ez egészen mást jelent, mint amire ő gondolt!
A következő mondat igazi retorikai csemege:
„Karácsony Gergely, aki két éve még a fiainkat vitte volna az ukrán frontra, most leválthatja Magyar Pétert, mert benne látja Brüsszel a saját háborújának biztonságát.”
A nyitányhoz képest ez első olvasásra ugyan prózai és lapos, de az ember hamar rájön, hogy az értelme az, hogy Magyar Péter NEM akarja az ukrán frontra vinni a fiainkat, pedig ezt harsogja az egész kormányzati gépezet, amitől az egész alapjában értékelődik át.
A szerző ezután a balladaíró Arany János bőrébe bújik, és rövid, szinte verssorszerű mondatokban újrafogalmazza az eddig leírtakat:
„Hetek óta figyelem a mozgását, a nyilatkozatait, az új ruhatárát. Karácsony Gergely arra készül, hogy leváltsa Magyar Pétert. Leváltja, hogy belevigye Magyarországot az orosz–ukrán háborúba.”
Az önfeledt versmondás után megtudjuk, hogy
„Magyar Péter felett ezek szerint pálcát törtek a gazdái, többé már nem kell.”
Hogy miért nem veszélyes többé az ember, akit több mint egy éve próbál a Legveszélyesebb Kesztyűbábnak beállítani Tóth Tamás Antal munkahelye, az nem derül ki. Sem most, sem később, de hát ilyen a fideszes gonzó.
Az írás ismét verssel folytatódik. Aforizmára hajazó négysoros prózarverssel. Aminek az az értelme, hogy Ruszin Szendi Romulusz nem lehet az ellenzék vezetője, hiszen igazából ő az ellenzék vezetője. Nem érted? Naná, hogy nem, hiszen te nem kaptál a porított Rogánból. A fejtörő versike így hangzik:
„Ruszin-Szendi Romulusz nem lehet az ellenzék vezetője, mert ő bábjátékos, ő a tartótiszt, ha még valakinek eddig nem esett le. Jaj, ne már, valaki elhitte, hogy Magyar Péter a vezető és a volt katonatiszt a második vonal?!”
A szerzőnek annyira megtetszett ez az önellentmondásra épülő versszerkezet, hogy azonnal írt egy következő ilyen költeményt:
„Gondolkodjunk már el egy kicsit. Magyar Péter, amihez nyúlt eddig, minden sikertelen volt. Ő pont ezért volt jó ember, akit kiültettek az első sorba.”
A vers azzal a prózai átkötéssel ízesül a következő szakaszhoz, hogy
„Ha kell, hazudik is, csak fizessék meg jól.”
Hogy miért fizetne meg bárki egy olyan embert, aki mindig mindenben nyilvánvalóan sikertelen? Ezt csak az nem érti, aki még nem szippantott legalább egy csíkot L. Simon László porított páncélingéből. Az olvasó ezen a ponton annyira elgyengül, mint mohó gimis a harmadik slukktól, de a Szerző nem kegyelmez, és jön a harmadik, ellentmondásra épülő prózavers:
„A baj most van, már úgy értem Magyar Péternek, mert hogy Karácsony Gergely bejelentkezett a helyére. Bár brüsszeli ismerőseim szerint ez nem így volt, hanem Karigerit keresték meg Brüsszelből, hogy Magyar Péter eszeveszett öntömjénező, mindenki számára közveszélyes száguldását megállítsák.”
Az önmagát kézből cáfoló szerző szinte folyamatos verselése után a cikk megnyugszik, és laza, szórakoztató prózabetét következik:
„Azt is rebesgetik, hogy érkezik a lefokozás. Magyar Péter a választások hajrájába fordulva megy a lecsóba. Magyar Péter megy, Karácsony jön, visszajön. Magyar Péter esélytelen, és ez már az ítélet. Nem, nem az én ítéletem, hanem a brüsszeli gazdáinak a döntése. A Magyar Péter-terv bedőlt, ennyi volt, itt a vége. A fiú olyan szinten errodálódott, hogy szinte már a kutyának sem kell.”
Tehát Karácsony Gergely visszatér a Tisza párt élére. Világos, mint a zacskó alján lotyogó csavarlazító, ugorjunk is tovább! A szerző óriási cselt bemutatva előre hitelteleníti a tudjukmilyen kritikusait:
„Nyilván most a tagadás jön, meg hogy képzelődök, hazudozok.”
Ha tiszás lennék, mostantól rohadtul elkezdenék figyelni, hogy ki tudjam szúrni a pillanatot, amikor a színpadon, ami előtt tapsolok, Magyart kicserélik Karácsonyra. Ugyanis:
„A sorsa már eldőlt, Karácsony Gergely jön a helyére, aki már meg is kezdte a felkészülést, hogy amikor át kell venni a szerepet, akkor úgy üljön be a szappanoperába, mintha mindig is játékban lett volna.”
Hát nem lennék Magyar csajának a helyében! Szerzőnk úgy ír mondatot, mint a csúcsformáját futó Ottlik Géza, amit ezen a ponton azzal az örökbecsűvel bizonyít, hogy
„Ő lesz a meghalt, majd feltámadott Bobby Ewing.”
A gonzósított elme logikán túli bakugrásait kiválóan imitáló cikk – mit cikk, műalkotás! – azzal a lecsengetéssel zárul, hogy
„Karácsony Gergely nem most kezdte el megfúrni Magyar Pétert, jóval korábban látszott a viselkedésmintázatán, amikor támadásba lendült Magyar Péter ellen.”
Nem lennék most a saját helyemben, további jó gonzókalandokat mindenkinek!