Soha filmet nem értettek félre annyira, mint a Brutalistát. Amit még csak mostanában mutatnak be a mozikban – nálunk éppen ma -, de már elnyert 75 díjat, köztük több tényleg tekintélyeset, és komoly Oscar-esélyessé lépett elő. (Update: most jött a hír, hogy 10 Oscar-jelölést kapott.) Miközben pár napja más okból is tele van vele a világsajtó, mióta kiderült, hogy Adrien Brody és Felicity Jones magyar nyelvű makogását mesterséges intelligenciával próbálták érthetőbbé tenni.
De mi a félreértés?
A globális filmipar egyik legnagyobb idei művészfilm-durranását úgynevezett jól megcsinált, epikus sodrású, régivágású karriertörténetként és megrázó poszt-holokausztdrámaként ünneplik, miközben a több mint 3 és fél órás film ezeknek nevetséges, komédiának viszont elsőrendű, sőt kormeghaladóan bátor. Ráadásul punk komédia. Olyan radikális szexes és zsidós poénokkal, amik némelyikét a Charlie Hebdóban sem mernék leközölni.
A Brutalista nagy film. De legalábbis méretes. Tisztán fizikai/állóképességi szempontból is komoly igényeket támaszt a nézőjével szemben, hiszen hosszabb a játékideje, mint a Ben-Hurnak vagy a Titanicnak, így 15 perces szünettel játsszák le. A Brutalista a hossza ellenére egyetlen nagyszabású tréfa, vagyis pontosabban prank, magyarul átverés. A film ugyanis úgy tesz, mintha olyan, hagyományos stílusban megcsinált dráma lenne, ami végigkíséri egy ember fél életét, és közben még olyan nagy témákról is érvényes dolgokat próbál mondani, mint
egy elmesélhetetlen borzalom feldolgozása, új élet felépítése a régi teljes megsemmisülése után, a szuverén alkotóművész és a pénzes mecénás viszonya, érvényesülés idegen közegben, a modern, befogadó Amerikai igazi arca vagy a fejünkben élő eszményi műalkotás ütközése a valósággal.
A fentiek alapján logikus lenne azt hinni, hogy a Brutalista komoly, sőt komor film. Bár felszínesen nézve tényleg az, Brady Corbet rendező-forgatókönyvírónak köszönhetően annyi kegyetlenül – szó szerint kegyetlenül – vicces jelenettel és történetmesélési bakugrással van tele, mintha a South Park alkotói csináltak volna heroinistás-bevándorlós traumafilmet. Ezt még ők sem merték megtenni, Corbet viszont igen.