Csak egy szülinapi ajándék?
Stella és Ádám 15 éve ismerik egymást, 2012 óta alkotnak egy párt, már jó néhány éve házasok. Eddig teljesen szokványos a történet: két magyar fiatal, akik egyetemista éveik alatt egymásba szeretnek, és eldöntik, hogy felnőtt életüket együtt szeretnék leélni. A fiú megkéri a lány kezét, a lány igent mond. Csakhogy ez a lánykérés egy hosszú, több mint két éven át tartó folyamat volt, tele megfejtendő rejtvényekkel.
Az egész a 23-ik születésnapomon kezdődött, egészen pontosan 2012. augusztus 11-én – kezd a történetbe Stella. – Ádámmal akkor már két és fél hónapja alkottunk egy párt. A találkozásunk jóval korábbra tehető: az én barátnőm és az ő barátja testvérek, akik egy idő után úgy gondolták, hogy vegyítik kettőjük baráti társaságát – így ismerkedtünk meg. Akkoriban Ádámnak volt egy komolyabb kapcsolata, és bár rögtön megtetszett, eszembe sem jutott az életébe avatkozni. Így másfél évet vártam rá, mire végre elkezdődhetett köztünk valami.
Fotó: Mona & Attila Tóth
Arra a bizonyos születésnapomra egy nagyon furcsa ajándékot kaptam tőle: egy számítógépes egeret. Ádám informatikus, ezért azt gondoltam, hogy praktikusan gondolkodott, éppen szükségem volt egy új egérre, nem túl romantikus ugyan, de érthető. Aztán az első használatkor kiderült, hogy az egérbe saját kezűleg épített be egy pendrive-ot, azon pedig egy megfejtendő feladvány van. Az gondoltam, ez vezet majd a születésnapi ajándékomhoz, de nem is tévedhettem volna nagyobbat!
Stella akkor még nem tudta, hogy egy hosszú játék első lépésénél tart csak, és az igazi meglepetés jóval később vár rá; pontosan 693 nappal és közel harminc megfejtett rejtvénnyel később.
Miután sikerült kibogoznia az első információk alapján a rejtélyt, a megfejtés egy következő feladathoz vezetett. Aztán jött az újabb, és így tovább. Senki ne gondolja, hogy egyszerű képrejtvényekről vagy két perc alatt kitalálható találós kérdésekről van szó! Igazán csavaros észjárás kellett minden megfejtéshez, és egy-egy feladvány bizony alaposan feladta a leckét Stellának: volt, hogy hetekig törte a fejét, mire rájött a megoldásra. Ráadásul minden jeles alkalom egy újabb lehetőség volt Ádám számára, hogy próbára tegye kedvese logikai képességeit.
Fotó: magánarchívum
Valentin-napra például kaptam egy olyan kártyát, amivel lakatot lehet nyitni – meséli Stella. – A lakat egy kis csatos üvegen volt, és amikor kinyitottam, egy mini Rubik-kockát találtam benne, a lapjain betűkkel és számokkal. Miután nagy nehezen megfejtettem a kocka rejtélyét, egy GPS-koordináta jött ki: ahhoz a padhoz vezetett, ahol az első csókunk volt. A pad aljára ragasztva találtam egy pendrive-ot, ez tartalmazta a következő fejtörőket.
Maguk a feladványok rendkívül széles skálán mozogtak.
Akadt köztük olyan, amit online böngészéssel lehetet megfejteni,
volt ördöglakat,
vers,
kincses térkép;
ábrák, amelyeket össze kellett illesztgetni,
kulcs, amit meg kellett találni, kód, amit fel kellett törni.
Ami közös volt bennük, hogy mindegyiken sokat kellett gondolkodni, és olyan csavaros logikát igényelt, amelyhez a rejtvény megalkotójának és megfejtőjének jól kellett ismernie egymást.
Sokszor azért vetettem el egy-egy ötletet, mert tudtam, hogy rá nem lenne jellemző az a megoldási mód, és tisztában voltam vele, hogy Ádám csak olyan kihívás elé állít, amiről biztosan tudja, hogy meg tudom ugrani, és ami nem áll távol az ő gondolkodásmódjától sem – mondja Stella. – Bár néhány esetben így is feszegette a határokat, és olyan képességeket hozott elő belőlem, amelyekről én nem is tudtam. A térlátásom például pocsék, ezért semmi olyan játék nem esik kézre, amihez ez szükséges. De a kincskeresés alatt sikerült (bár csak egy kétdimenziósra széthajtott papírmodell segítségével) kiraknom egy Rubik-kockát és kinyitnom egy ördöglakatot, életemben először. Sose hittem volna!
13 fotó
Út a valódi kincsig
Stella tehát alaposan megdolgozott minden következő feladatért. De azt, hogy mindez mekkora munkát igényelt Ádám részéről, talán el sem tudja gondolni egy kívülálló. Különösen, mert ő már sokkal régebben elkezdett azon gondolkodni, hogy ha valaha megkéri Stella kezét, akkor annak bizony megadja majd a módját.
A rendszerben gondolkodás nálam adottság – mondja. –
Mikor Stellát először megismertem, kiderült, hogy mindketten szeretjük a Dan Brown-könyveket és a hasonló rejtélyeken alapuló, kalandos történeteket – így sejtettem, hogy vevő lesz a kincskeresős játékra.
Még csak három hete voltunk együtt, amikor csak úgy mellékesen megkérdeztem, mekkora méretű gyűrűt hord. Nem tartottam kizártnak, hogy egyszer még jól jöhet ez az információ, bár akkor még határozott terveim nem voltak, csak reméltem, hogy ez a kapcsolat komolyra is fordulhat később. A kincskeresés a jegygyűrű megtalálásával végződött, amit így, hogy már tudtam a méretet, előre el tudtam készíttetni.
A jeggyűrű a leánykérő virágcsokron (Fotó: magánarchívum)
Mivel a feladványok néha nagyon bonyolultak voltak, Ádám arra is figyelt, hogy Stella nehogy véletlenül tévútra jusson. Néha megkérdezte a lányt, hol tart éppen gondolkodásban, hogy kiderüljön, ha esetleg más nyomon jár, mint kellene. Egyszer az is előfordult, hogy ő maga hibázott a fejtörő megtervezésekor, erre együtt jöttek rá menet közben, és Ádám gyorsan korrigált utólag, hogy ne fusson zsákutcába a közös játék. Nem is csoda, hogy elrontott valamit, hiszen hónapokra, ső, évekre előre kellett gondolkodnia, és átlátnia a teljes folyamatot. Közben cinkostársat is talált magának Stella édesapja személyében, akivel időközben szoros kapcsolata szövődött.
A feladványok sora végül visszavezetett a legelső ajándékhoz, ahhoz a bizonyos számítógépes egérhez. Addigra már eltelt két év a játék kezdete óta, Stella és Ádám között időközben szoros kötelék alakult ki: mindketten úgy érezték, hogy ez akár egy életre is szólhat. A 23. feladvány megfejtéseként Stella egy kulcsot talált abban a bizonyos egérben, amely már évek óta csak arra várt, hogy felfedhesse a titkát. A kulcs egy kincsesládát nyitott, tele egyforintossal, alattuk további rejtvényekkel, amelyek egy olyan dobozhoz vezettek, amiben több kisebb ládika volt egymásban. Stellának egyenként kellett kinyitogatnia őket (természetesen azt is ki kellett találnia, hogyan), és
a legbelső, legkisebb dobozkában lapult a játék valódi nyereménye: a jegygyűrű.
Ez 2014. június 5-én történt: ez a nap lett tehát Stella és Ádám eljegyzésének napja.
Stella később az egész történetet leírta blogjában, lépésről lépésre sorra véve az összes rejtvényt és a megfejtésüket, fotókkal és videókkal illusztrálva. Így aki végigolvassa, maga is részese lehet a teljes folyamatnak, és a történetet majd akár a család következő generációja is olvashatja.
Egy életen át tartó játék
Itt véget is érhetett volna a rejtvényfejtősdi, de nem egészen így történt: bár ez a kaland a házasságkötéssel lezárult, a kincskeresést Stella és Ádám megtartotta mintegy családi szokásként.
Azt gondoltuk, hogy az esküvőnkön megmutatjuk a barátainknak, hogyan is zajlik ez köztünk. Így a násznép számára is készítettünk apró feladványokat.
Nem akartuk megoldhatatlan rejtélyek elé állítani őket, ezért sok apró meglepetéssel készültünk. Minden meghívóra írtunk a hivatalos szöveg mellé valamit olyan tintával is, amelyet csak UV-fénynél lehet látni. A pincérrel megbeszéltük, hogy van egy titkos jelszó, és csak azt megkapva hozhatja ki a vendégeknek azt a különleges italt, amit erre az alkalomra szántunk. A jelszót úgy találhatták ki a vendégek, hogy össze kellett illeszteniük az esküvői meghívót és az ültetőkártyát, így vált láthatóvá. Kisebb ajándékokat is elrejtettünk a helyszínen, amiket meg kellett keresniük. Mindenki remekül szórakozott, és persze mi is.
Fotó: Mona & Attila Tóth
Miután a lánykérős kincskeresés lezajlott, láttuk mind a ketten, hogy ez jó móka, és már tudtuk, hogy máskor is csinálunk ilyet – veszi át a szót Ádám. – És így is lett: minden ünnepen és jeles alkalomkor úgy ajándékozom meg Stellát, hogy egy fejtörőt megoldva juthat hozzá a meglepetéséhez. Néha ő is kitalál nekem egy-egy kisebb feladványt. Ez tulajdonképpen megsokszorozza az ajándékot, hiszen maga a keresgélés, a gondolkodás folyamata is sok kis sikerélményt hoz. És ahogy az évek alatt egyre jobban megismerjük egymást, egyre jobb fejtörőkkel tudjuk meglepni a másikat, hiszen már pontosan tudjuk, hogyan gondolkodik.
Persze ahogy minden házasság esetén, úgy Stella és Ádám kapcsolatában is adódtak erőpróbák, mélypontok, és komoly munka van abban, hogy harmonikusan és szerelemben-szeretetben élnek együtt most is. Ők azt mondják, nincs ebben tittok, csak rengeteg beszélgetés, empátia, kompromisszum, türelem. Az esküvőjük csúcspontján is egy halászcsomó megkötésével szimbolizálták az összefonódásukat: ez a csomó ugyanis teljesen szimmetrikus, és annál szorosabb, minél jobban terhelik – mégis két külön kötélből áll.
Ha adódik valami nehézség, és azt sikerül együtt leküzdenünk, az erősíti a köztünk lévő köteléket – állítja Stella. – Láttuk már egymást mindenféle helyzetben, tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. Most stabilabb a kapcsolatunk, mint valaha, sokkal mélyebb és tartalmasabb. Ő az, akiben megbízhatok, akire mindig számíthatok, aki mellett önmagam lehetek.
Amint jobban megismertem, tudtam, hogy ő az, akire az egész életemben vártam – vallja Ádám. – Sok minden történt már velünk, de ebben semmi nem ingathat meg. És abban sem, hogy a játékok, a fejtörők velünk maradnak, ez mindig a kapcsolatunk része lesz, és még a sokadik rejtvény is egy kicsit mindig visszahoz a legelső kincskeresés izgalmából.
The post Mesébe illő szerelmi történet: kétévnyi kincskeresés vezetett Stella és Ádám eljegyzéséhez first appeared on nlc.
nlc