Hogy tetszik a torontói élet?
Nagyon. A legtöbb várakozásunkat felülmúlja. Gyorsan sikerült beilleszkednünk a helyi közösségbe és civil munkát is találtam, ami a végleges letelepedési engedélyhez feltétlenül szükséges. A hétvégi fellépéseim mellett most boltvezető-helyettesként egy ruhaboltban dolgozom főállásban, heti negyven órában. A férjem, Máté a helyi színművészeti főiskola hallgatója és személyi edzőként is dolgozik egy fitneszteremben.
A két év alatt nem volt olyan, hogy mélypontra kerültél és végleg haza akartál jönni?
Igazából nem, ami talán annak köszönhető, hogy nagyjából tudtam, hogy mire vállalkozunk. A kiköltözéssel kemény fába vágtuk a fejszénket, de azt hiszem, megérte.
Már egy ideje azt éreztük otthon, hogy fogy a levegő, szűkülnek a lehetőségek
, és hiába voltunk a pályánk csúcsán, már az addigi életszínvonalunk szinten tartása is komoly feladatot jelentett. Bár Kanadában mindent a nulláról kellett kezdeni, jobban látom a perspektívát és ezért motiváltabb is vagyok. A kisebbik fiam, Bulcsú is kibontakozott, nagyon jól érzi magát ebben a multikulturális és kreatív városban. A művészeti gimnázium elvégzése után ösztöndíjjal felvették a University of Toronto jazz piano szakára. Szeptembertől kezdi meg a felsőfokú tanulmányait.
Fotó: Birton Szabolcs
Itthon az a hír járja, hogy Máté miatt költöztetek külföldre. Ő akarta megvalósítani az álmait és te jó feleséghez illően igent mondtál…
Ez simán nem igaz.
Az országváltás közös döntés volt, a család minden tagja voksolt, és mindenki indulni szeretett volna. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a kezdőötlet az enyém volt. Mindig szerettem külföldön lenni, éltem is, dolgoztam is Európában több helyen, és két évvel ezelőtt mindannyian úgy éreztük, talán ez a megfelelő pillanat.
Máté sok áldozatot hozott azért, hogy újrakezdjük az életünket. Például visszaült az iskolapadba, mert itt nagyon erős a szakszervezet, csak az a színész kaphat hivatalosan filmes munkát, akinek itteni diplomája van a szakmájáról. Máté most azért tanul, hogy ez is meglegyen neki.
Kicsit sem hiányzik Budapest?
Dehogynem! Hiányzik a családom, a barátok, kollégák és Budapest is. Szerettem sétálni a Gellérthegyen, a Városligetben és a Duna-parton. De Toronto egy nagyon izgalmas és sokszínű város rengeteg lehetőséggel, ahol jól érzem magam. Múzeumok, kulturális rendezvények és szép parkok, amikben jó sétálni. A nyár sem elviselhetetlenül forró, júliusban 28-30 fok az átlag hőmérséklet. Igaz, a tél hosszú, május elején még havazott, de már azt is kezdjük megszokni, mert közben sütött a nap, nem szürkeség ült rá a városra. A legnehezebb időszak a március, április, amikor már igényelném a tavaszi meleget, de még nincs itt.
Gömöri András Máté és Polyák Lilla (Fotó: Schumy Csaba)
Mennyire hiányoznak a magyar ízek? Főzöl?
Érdekes, de amíg Magyarországon éltünk, inkább a mediterrán konyhát vittem, sok zöldséget és szárnyast ettünk. Most szívesen készítek gulyást, a fiaim gyakran kérnek rántott húst sült krumplival. Bundás kenyér és palacsinta is rendszeresen van nálunk. Máté versenyfelkészüléséhez minden nap előkészítem az aznapi dobozolt ételt, és alaphozzávalók mindig vannak a srácoknak előkészítve a hűtőben, de komolyabb főzést csak hétvégén engedhetek meg magamnak, mert hetente négyszer 10-12 órában dolgozom és az oda-vissza út a lakásunk és a munkahelyem között kétszer másfél óra autóval, így azokon a napokon este nagyon fáradtan érek haza. Szerencsére a fiaim bármit elkészítenek. Bulcsú kifejezetten szeret főzni és nagyon jól is főz, néha meglepi a családot egy vacsorával. Ezenkívül Torontó szinte minden kerülete más-más hangulatú, van olasz-, kínai- és görög negyed is, az adott nemzet gasztrokultúrájával megspékelve.
A nagyobbik fiad, a 21 éves Zsombor egy amerikai egyetemen tanul. Milyen gyakran tudtok találkozni?
Hatszáz kilométerre lakunk egymástól. Az, hogy tőle is autóval elérhető távolságba kerülhetek, szintén nagyon erős motivációt jelentett a kiköltözés fontolgatásakor, mert legalább most egy kontinensen vagyunk. Mindennap beszélünk telefonon, és a tanulmányi szünetekben hazajön. Most például Zsombor az egész nyarat velünk tölti Torontóban.
Az itthon hagyott családtagokkal, barátokkal és kollégákkal tartjátok a kapcsolatot?
Igen, édesanyám például már többször meglátogatott minket. A fiaim édesapja, Homonnay Zsolt is volt kint nálunk. Bulcsú 18. születésnapját együtt töltöttük áprilisban és közös fellépésünk is volt a torontói Magyar Házban. A válásunk után a mi viszonyunk gyorsan konszolidálódott. Nekem fontos, hogy a gyerekeim apjával harmonikus kapcsolatban legyek. Kedves barátnőm, Szulák Andi is meglátogatott és Keresztes Ildikóval is összefutottam a torontói Magyar Fesztiválon, ahol ő és én is felléptünk. Tudok az otthoni dolgokról, minden érdekel ami a szülőföldemen történik. Nagyon szeretem a hazámat, de most kicsit könnyebb távolról szeretni.
Fotó: Birton Szabolcs
A rajongóitokkal is tartjátok a kapcsolatot?
Igen, ezt mindketten fontosnak érezzük. Mátéval közösen elindítottuk a TikTok-csatornánkat, amin a napi dolgainkról mesélünk. Nagy öröm számunkra, hogy az otthoni közönség nem felejtett el. Sőt, van olyan lelkes rajongóm, aki már háromszor utazott Torontóba, csakhogy élőben láthasson színpadon. Rendszeresen fellépek különböző magyar rendezvényeken, és egy kanadai ABBA Tribute Show előadásaiban is benne vagyok.
Mikor jöttök haza legközelebb?
Legutóbb tavaly nyáron voltunk Magyarországon. Most nem hagyhatjuk el Kanadát, mert még nem tudjuk, hogy mikor kapjuk meg az új vízumunkat, mivel a régi hamarosan lejár. Szerintem leghamarabb jövő tavasszal utazhatunk Budapestre.
The post „Szeretem a hazámat, de most kicsit könnyebb távolról szeretni” – Polyák Lillával beszélgettünk first appeared on nlc.
nlc