Az utóbbi években egyre több olyan videó árasztotta el a közösségi felületeket, amelyeken kutyák és gazdáik „beszélgetnek” egymással. Különösen népszerűek lettek azok a hangszóróval ellátott gombok, amelyekre a gazdik szavakat rögzítenek, majd kedvenceik mancsukkal lenyomva „válaszolnak” nekik. Bár a módszer lelkes hívei – és nem utolsósorban a gyártó – esküsznek a hatékonyságára, valószínűbb, hogy mindez inkább tanult, kondicionált viselkedés eredménye, semmint valódi nyelvi készség. Az is kérdéses, hogy a kutyák tisztában vannak-e egyáltalán azzal, milyen szavakat hallatnak, hiszen a felvételek hangját az eszközök sokszor jelentősen torzítják.
Vannak azonban kutya–gazdi párosok, akiknek nincs szükségük technikai kütyükre ahhoz, hogy „beszélgessenek”. Számos felvételen láthatjuk, ahogy a négylábúak mintha teljes mondatokat formálnának, miközben gazdáik lelkesen visszamondják a hallottakat, vagy épp feliratokkal látják el a videót, hogy a néző is pontosan ugyanazt hallja bele, amit ők. De vajon mi az igazság? Tényleg képesek beszélni a kutyák?
Bár a kérdés elsőre viccesnek is tűnhet, de valódi kutatások zajlanak a kutya nyelvi készségeiről és vokális tanulási képességéről. Épp ezzel a témával foglalkozik az ELTE Etológia Tanszékén nemrég alakult bioakusztikai kutatócsoport, a BARKS Lab. A kutya ugyanis évezredek óta együtt él az emberrel, így tudományosan is releváns kérdés, hogy hogyan is képes megértetni magát, illetve, hogy ő hogyan ért meg minket. Hiszen minden olyan képesség, amely elősegíti a fajok közötti kommunikációt, óriási előnyt jelentene számára. Mi sem lenne ennél egyértelműbb hát, mint a beszélő kutya kifejlődése?
Biztos jó lenne nekünk, ha tudnának beszélni? (Fotó: Getty Images)
Érdemes tehát megvizsgálni, hogy vajon vannak-e a kutyáknak olyan képességei, amelyek a beszéddel való kommunikáció alapjainak tekinthetőek és hogy mik azok, amelyek szükségesek lennének, de mégsem rendelkeznek vele – hiszen jobb, ha szembenézünk a valósággal: a kutyák minden vágyunk ellenére mégsem beszélnek. Bár ezen kérdések megválaszolása önmagában érdekes eredményt hozhatnak, valójában ennél is izgalmasabb tudás birtokába juthatunk általuk, mégpedig magáról az emberi nyelv kialakulásáról és evolúciójáról.
Többek között erről is kérdeztük Dr. Lenkei Ritát, az új kutatócsoport tudományos munkatársát.
Mennyire lehetnek hitelesek a neten a beszélő kutyákról fellelhető felvételek? Félrevezetőek szerinted?
Ezek a felvételek lehetnek valódiak, tehát nem feltétlenül utólag vannak manipulálva. Az más kérdés viszont, hogy mit hallunk igazából rajtuk.
Nem akarok senkit elszomorítani, de nem beszélő kutyákat.
Ezek az állatok valójában a természetes hangjaikat hallatják – amik sokkal változatosabbak, mint az egyszerű ugatás, nyüszítés vagy morgás –, és ilyenkor a mi agyunk az, ami megtéveszt bennünket. Az emberi agy ugyanis eleve a beszéd feldolgozására van „huzalozva”, ezért előfordul, hogy a hozzá hasonló hangokat magánhangzókként értelmezi. Ehhez jöhet, hogy a kutya szájának, ajkának mozgása befolyásolja a hangadását és annak az illúzióját kelti, hogy mássalhangzókat is kiad. Tehát azt halljuk, amit hallani szeretnénk. Ez a jelenség egyébként egy kicsit hasonló a pirítóson megjelenő „Jézus arcokra”. Mivel az agyunk az arcokra is rendkívül érzékenyen reagál, így az azokhoz csak hasonló alakzatokat is úgy értelmezi. A gazda tudatos vagy épp tudattalan örömteli reakciója pedig elegendő megerősítés lehet a kutyában, hogy újra és újra előálljon az adott hangadással.
Mi az, ami a leginkább megakadályozza, hogy a kutyák úgy beszéljenek, mint az emberek?
Ez egy nagyon jó kérdés, és bizonyos, hogy nem egy jól körülhatárolható dologra kell gondolni. Még az emberi nyelv kialakulásáról és az ahhoz szükséges tulajdonságokról is csak elméleteink vannak. A skála – és így a vizsgálni való is – igen széles: onnantól, hogy a beszédhez olyan alapvető dolgok is szükségesek, mint a lélegzetvétel irányítása, át azon, hogy képesnek kell lenni felváltva jeleket leadni, majd a másikat meghallgatni, egészen addig, hogy értelmezzük magukat a bonyolult nyelvi szerkezeteket. A legújabb kutatások szerint úgy tűnik, hogy valóban vannak fajok, amelyeknél egyes elemei megjelenhetnek a nyelvi képességeknek és érdemes is őket vizsgálni. Példa erre a kutyánál, hogy bizonyos mértékig tudják kontrollálni a hangadásaikat, ami érthető módon az egyik elengedhetetlen eleme a beszédnek. Vannak olyan elméletek azonban, amiket természetüknél fogva még csak nem is tesztelhetünk a kutyán, ilyen például az, miszerint
az emberi nyelv kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy két lábon kezdtünk járni és a felszabadult kezünkkel gesztikuláción keresztül kezdtünk kommunikálni
– ami egy alapja lehetett a későbbi nyelvfejlődésnek.
Dr. Lenkei Rita etológus (Fotó: Leéb Ádám)
Ha a beszéd hasznos lenne nekik, szerinted miért nem alakult ki magától mostanáig?
Valóban sokak álma egy beszélő kutya, de kérdés, hogy valóban szükségünk van-e rá ahhoz, hogy megértsük őket? Ne gondoljuk azt, hogy csak a beszéden keresztül lehetséges ez. A háziasítás során a kutya számtalan olyan képességre tett szert, ami segíti az emberrel való kommunikációt. Például már egészen kicsi koruktól szívesen és hosszan felveszik a szemkontaktust. Képesek értelmezni az érzelmi állapotunkat, tudják, hogy épp hozzájuk szólunk-e vagy sem. Kiválóan értelmezik az emberi mutatást, sőt, tekintetüket váltogatva ők maguk is képesek dolgokra felhívni a figyelmünket. Az ugatást is főleg nekünk tartogatják, a kutyák a vadon élő rokonaikhoz képest sokkal többet és változatosabban ugatnak. Ez egy olyan hangadási forma, ami pont megfelelő az emberi környezetben. A kutyák tehát számtalan módot alakítottak ki, hogy velünk kommunikáljanak – anélkül is, hogy beszélni tudnának.
Vannak más állatfajok, amelyek közelebb állnak a beszédhez, mint a kutyák?
Ez esetben feltétlenül meg kell különböztetünk a beszédet magát és úgy általában az egyéb nyelvi képességeket. Sokak számára ismerős lehet, hogy papagájok milyen ügyesen képesek szavakat tanulni. Híres volt például Alex, a szürke jákópapagáj, aki egy évtizedeken át zajló nyelvi kísérlet alanyaként tanult beszélni. De Alex nemcsak betanult szavakat mondott ki, hanem például képes volt színeket és formákat azonosítani, illetve kategorizálni is őket.
Persze főemlősöket is próbáltak beszélni tanítani, ám ezek a kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Ugyanis ellentétben egyes madárfajokkal, náluk sokkal kevésbé jellemző a vokális tanulás jelenléte (tehát a természetes hangadásaikon kívüli új hangok megtanulásának képessége). Amikor viszont jelnyelvet tanítottak nekik, vagy különböző technikai eszközök segítségével próbálták a kommunikációt elsajátíttatni velük, jóval fogékonyabbnak bizonyultak.
Érdemes szót ejteni a delfinekről is, hiszen náluk is folytak kutatások annak feltárására, mennyire képesek teljes mondatokat értelmezni. Például megértik-e a különbséget aközött, hogy „Vidd a labdát a karikához!” vagy „Vidd a karikát a labdához!”. A fenti példák alapján egy dolog jól látszik: a nyelvi képességek összességében rendkívül szerteágazó tulajdonságokat ölelnek fel így nehéz lenne megmondani, melyik faj pontosan hol is áll.
El tudod képzelni, hogy egyszer a technológia segítségével a kutyák hangja emberibb legyen?
Napjainkban is vannak ilyen törekvések, persze ezek validitása és megbízhatósága enyhén szólva is kétséges. Nem kell túl sok képzelőerő egy nyakörvhöz, ami felveszi a kutyánk hangadásait és akár helyben, vagy akár a telefonunkon levő applikáció segítségével „lefordítja” majd elmondja, hogy mit is gondolt a kutyánk. Kevésbé lenne változatos az eredmény, mint gondolnánk.
A nem humán fajok, köztük a kutyák is, az esetek nagytöbbségében azt kommunikálják, amit éreznek, amilyen épp a belső állapotuk. Nem igazán elmélkednek az élet szépségéről.
De meg is fordíthatjuk a kérdést: vajon a technológia hangja lehet „kutyább”? Az etorobotikai kutatások például ezzel foglalkoznak. Hiszen nagyon hasonló helyzetben vannak a robotok, mint a kutyák: valamilyen módon meg kell értetniük magukat az emberrel. Érdekes ezért megvizsgálni, milyen stratégiákat alakított ki a kutya, hogy kommunikáljon velünk, a robotoknak pedig ezen tudás alapján kölcsönözhetünk különböző tulajdonságokat, amelyeket aztán a felhasználó könnyedén be tud fogadni.
Hasonló okból nagyon érdekes alanya a kutya a nyelv evolúció vizsgálatának is. Nincs olyan emberi közösség, ahol ne lenne jelen a beszéd, kialakulásáról pedig nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, így nagyon nehéz vizsgálni. Itt jön képbe a kutya, hiszen sok szempontból hasonló helyzetben van, mint az ember volt a nyelv kialakulásának kezdetén, amikor még nem beszélt. Kutatócsoportunk például azt is vizsgálja, hogy a kutya együttműködési hajlama hatással van-e arra, mennyire képes hangokat tanulni. Az egymással való együttműködés kulcsfontosságú volt az ember evolúciója során és egyes elméletek szerint magában a nyelv kialakulásában is fontos szerepet játszott.
Hangminta oscillogram és sonogram képe egy videóból, amin egy francia bulldog „beszél” (Forrás: Let’s talk about “talking” dogs! Reviewing the science behind a bold idea/Biologia Futura)
Mi a legnagyobb veszély abban, ha megpróbáljuk megszólaltatni a kutyákat? Szerinted változna a jogi helyzetük vagy az, ahogyan bánunk velük?
Azt gondolom igen. De rengeteg olyan szempont felmerül, amit elsőre nem is gondolnánk. Lehetséges például, hogy bizonyos fokú viszolygást váltana ki belőlünk egy beszélő kutya látványa, hiszen annyira ellentétes azzal, amit természetesen várnánk tőle. Ha le is győzzük ezt az ellenérzést, a kérdés attól is függ, hogyan is képzelünk el egy beszélő kutyát.
Például irányított tenyésztés hatására a kutya anatómiája úgy változik, hogy több, az emberi beszédhez hasonló hangot tudjon kiadni, és ezután ügyes tréninggel akár szavak magtanulására is képessé váljon.
Ez azonban nem jelentene valódi megértést a kutya részéről. Valójában nem több, mint amikor ülni tanítjuk. Vagy egész odáig elmegyünk, hogy a nyelvet annak teljes komplexitásában elsajátítja és használja. Ezt a lehetőséget nyugodtan a sci-fi kategóriába sorolhatjuk és rögtön elvethetjük. Esetleg amolyan átmenetként azt is elképzelhetjük, hogy azt kommunikálja felénk, amit egyébként is tenne, a belső állapotát, csak épp szavakkal. Vagyis a természetes vokális repertoárját mintegy felcseréli egy számunkra szimpatikusabbra. Megjegyzem egyébként ehhez is komoly kognitív változásoknak kéne beállnia. Ez aztán egyes helyzetekben bizonyosan előnyére, másokban viszont kárára válhatna.
A munkakutyáknál például hasznos volna, ha pontosabban lehetne őket irányítani vagy épp szavakkal is meg tudnák nyugtatni a romok alatt talált áldozatot, hogy nyugodjon meg, hamarosan jön a segítség. A házikedvencként tartott kutyáknál viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Persze csodás lenne, ha a kutyánk szavakkal is melegen üdvözölne minket, amikor hazaérünk. Azonban számíthatnánk rá, hogy azt is folyamatosan tudtunkra adná, ha rosszul érzi magát.
Képzeljünk el egy kutyát, aki sétálni szeretne, ezért ül az ajtóban. Ez viszonylag könnyed ignorálható, ha épp valami más dolgunk van. Ám, ha közben hallgathatnánk, hogy egyfolytában még nyafog is, hogy ki akar menni, az már más helyzet.
Sok szempontból a kutya helyettesíteni tud egyéb szociális kapcsolatokat és a gazdák valóban családtagként tekintenek rájuk, de a feltétlen szeretet mellett, amit kapunk tőlünk, bizony az is benne van, hogy ez a kapcsolat nem szimmetrikus. Így bár azt hisszük, hogy egy beszélő kutya képében megteremthetjük a tökéletes társat, de lehet pont a kutya-ember kötelék egyik lényegét veszítenénk el.
Élnél olyan világban, ahol a kutyák beszélni tudnak?
Trükkös kérdés! Etológusként, aki az állati elme működését próbálja megérteni, rá kéne vágnom, hogy igen, hiszen mennyire megkönnyítené a munkámat. Vagy épp elvenné, ki tudja. Elképzelek kutyákat, amik kérdőíveket töltögetnek ki, ahelyett, hogy a viselkedés tesztjeinken vennének részt, ahol egyébként is csak közvetetten szerezhetünk információt arról, mi is zajlik a fejükben. De a kutató énemet elnyomja az állatvédő, azt gondolom, hogy az ilyen irányú törekvéseinkkel olyan darázsfészekbe nyúlnánk bele, aminek következményeit valójában felmérni sem tudjuk.
The post Karnyújtásnyira a beszélő kutyáktól: mítosz vagy valóság? first appeared on nlc.
nlc