Egy jó film egyik ismérve lehet – többek között – , hogy többféleképpen értelmezhető, és bármelyik értelmezési lehetőség megállja a helyét. Amikor a Fegyverek napvilágot látott Amerikában, sokan úgy vélték, hogy a gyerekek eltűnése az odaát sajnos oly gyakori iskolai lövöldözések allegóriája, az elméletet pedig alátámasztotta, hogy az egyik jelenetben egy lebegő gépfegyver jelenik meg egy ház fölött.
Csakhogy az író-rendező Zach Gregger több interjúban is elmondta, hogy számára a történet gyászfeldolgozás: az egyik legjobb barátját vesztette el, és a forgatókönyvírás során ezeket az érzéseit dolgozta fel. És kétségtelen, hogy ez is benne van. De szól a film az alkoholizmusról és az alkoholista szülők mellett felnövésről is, még ha ez utóbbi talán kevésbé direkten jelenik is meg benne. De azzal se lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy
a Fegyverek valójában egy modern Grimm-mese arról, hogy mi lenne, ha az egykori mesék rémei egyszer csak megjelennének a békés kertvárosban.
A pincék réme
Zach Gregger nevét a közönség leginkább a Barbár című filmből ismerheti, ami egyrészt megmutatja, hogy mennyire para dolog lehet AirBnb-zni idegenek otthonaiban, másrészt elég ügyesen paráztat azzal, hogy milyen titkokat rejthetnek a kertvárosi házak pincéi. Gregger a pandémia idején aratott nagy sikert a filmmel, és nem csoda, hogy új filmjében, a Fegyverekben tovább vitte első sikere bizonyos témáit. Bár az AirBnb-ket ezúttal hanyagolta, de a kertvárosi pincék ebben a filmben majdnem olyan hangsúlyosak, mint a korábbiban, sőt amit ott találhatunk, legalább olyan nyugtalanító.
Julia Garner és a rendező Zach Cregger a Fegyverek forgatásán (Fotó: Profimedia)
A film meglehetősen szokatlan, a horror zsánerben egészen újszerű forgatókönyve nagy vihart kavart Hollywoodban. A stúdiók licitháborút indítottak a projekt megszerzéséért, amit végül a Warnerhez tartozó New Line Cinema nyert azzal, hogy egyrészt garantálta a széleskörű, kiemelt mozis premiert, másrészt a műfajhoz képest szokatlanul gáláns (nagyjából 40 millió dollár körüli) költségvetést biztosítottak hozzá. Ettől persze a Fegyverek még nem lett egy klasszikus értelemben vett látványfilm, de az a néhány jelenet, amiben szükség van némi extrára, legalább tényleg bitangul jól fest.
Sok szereplő, egy eset
A Fegyverek különlegességét azonban elsősorban a szerkezete adja. A rendező a Magnóliát nevezte meg fő inspirációjaként ehhez, és aki látta azt a filmet, nagyjából tudja, miről van szó. Sok párhuzamos minitörténet fut egymás mellett, melyek mindegyikének más a főhőse, és egy ponton természetesen összeérnek. A különbségek pedig elsősorban a műfajból adódnak: míg a Magnólia sokkal karakterközpontúbb volt, a Fegyverek inkább történetmesélési eszközként használja ezt a szerkezetet, arra építve, hogy a sok részlet végül összeálljon egy nagy egésszé, és megértsük: mi történt azzal a másfél tucatnyi gyerekkel, akik az egyik éjjel rejtélyesen felszívódnak otthonról. Követünk
alkoholista osztályfőnöknőt,
iskolaigazgatót,
túlbuzgó szülőt,
gyanús körülmények között itt maradt gyereket
és az eseményekbe véletlenül belekeveredő rendőrt
és betörőt is,
és a film trükkje, hogy mindig pont akkor szakít félbe egy történetet, mielőtt az a csúcspontjához érne.
Josh Brolin a Fegyverek c. filmben (Fotó: Profimedia)
A film egyébként sokáig meglehetősen spórolósan használja a horror-elemeket, ráadásul meglepő módon humora is van, még akkor is, ha a nagyon sötét fajtából. Emiatt a közösségi médiában el is kezdték ekézni, hogy valójában nem is igazi horror.
Szerencsére a horror műfaj sokkal színesebb annál, hogy csupán a jump scare-ekkel ijesztgetős vagy az iszonyatos vérengzős/belezős alkotásokat soroljuk ide, ráadásul számos jól ismert horrornak van kegyetlen jó humora, a Rosemary gyermekétől a Rémálom az Elm utcábanig, bizonyítva, hogy némi nevetés még nem semlegesíti a rettegést. És akik a fenti dolgokat hiányolnák a Fegyverekből, a kedvükért azt is elárulom, hogy a film második fele már jó néhány WTF horrorjelenetet tartalmaz.
Összeérnek a szálak
A Fegyverek legfőbb erőssége, hogy a kiindulópontja annyira egyedi és különleges, hogy a rejtély ereje akkor is ébren tartja a figyelmünket, amikor a film látszólag távolabbi területekre kalandozik tőle. Gregger ugyanis megengedi magának azt a luxust, hogy jó alaposan elmerüljön a karakterei személyes drámáiban, és akkor is élő, lélegző figurákat rajzoljon fel nekünk, ha akadnak karakterek, akiknek a játékidő alig 10-15 percet biztosít ehhez.
Persze sokat segít, hogy a rendező elsőrangú színészeket mozgat. Emlékezetes alakítást nyújt Julia Garner (Ozark), Josh Brolin (Nem vénnek való vidék) és Alden Ehrenreich (Solo – Egy Star Wars-film) is, de a film igazi nagy fegyverét egy gyerekszínész (Cary Christopher) jelenti, illetve a junkie-szerepben tündöklő Austin Abrams (Eufória) és a Gladys nénit alakító Amy Madigan. Utóbbi esetében azon se lepődnék meg, ha jövőre ott lenne a legjobb mellékszereplőnő Oscar-kategória jelöltjei között.
Jelenet a Fegyverek c. filmből (Fotó: Profimedia)
Nyugtalanító, időnként zavarba ejtő, drámai horrorfilm lett a Fegyverek, ami a legtöbb puskaporát a végére tartogatja.
A szálak összeérése egy igazán intenzív, és bizonyos szempontból egészen őrült, néhol már-már rajzfilmszerű végjátékot eredményez
, néhány emlékezetesen elborult képsorral, amik valósággal beleégnek a retinánkba. Lehet ennél többet kérni 2025-ben egy horrorfilmtől?
A Fegyverek már látható a magyar mozik műsorán.
The post Csak egy félelmetesebb dolog van annál, mint amikor eltűnik egy osztálynyi gyerek: amikor megkerülnek first appeared on nlc.
nlc