Előbb elolvasom, aztán megveszem
Budapest egyik külső kerületében, egy négyemeletes házakból álló lakótelep egyik épületének aljában működik egy kis könyvtár, ahová betértünk körülnézni. Világos, barátságos kis hely ez, nyoma sincs a régi lakótelepi könyvtárak sötét zugokból álló, kicsit nyomasztó hangulatának.
Külön szobája van a gyerekkönyveknek játszó- és olvasósarokkal, a felnőtteknek szóló olvasmányok közé is le lehet telepedni lapozgatni. Számítógépek sora várja azokat, akik az interneten böngésznének információk után. A könyvtáros, Zsóka, közel húsz éve dolgozik itt, ezért átfogó képet tud adni az ide járó olvasóközönségről.
Általában ugyanazokkal az emberekkel találkozom – mondja. – jellemzően iskolások jönnek és idősebbek. ötven fölött. Akik szinte teljesen eltűntek, azok a fiatal felnőttek. A gyerekek vagy kötelező olvasmányokat, vagy slágerkönyveket keresnek, az ifjúsági sorozatok nagyon mennek, és a fantasy könyvek is. A felnőttek talán leginkább ismeretterjesztő könyveket visznek és szórakoztató irodalmat, néhányan kortárs magyar szerzőket keresnek. Van egy törzsközönség, nagyjából meg tudom mondani előre, ki mit fog kérni, de ez nem baj, mert ajánlani is tudok a legtöbb embernek olyasmit, amivel aztán elégedett lesz, és úgy jön vissza, hogy hálás érte és kér valami hasonlót legközelebb is. Van olyan, aki bejön, elolvas néhány újságot és megy is. Itt lehet fénymásoltatni és nyomtatni is, ezt is igénybe szokták venni néhányan, sokszor teljesen függetlenül attól, hogy visznek-e könyvet vagy nem. Ehhez be sem kell iratkozni, csak ki kell fizetni.
Az új közösségi ház könyvtára Ságváron (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Törzsolvasónak számít Zoltán is, aki azt mondja, hetente-kéthetente bejön munka után, hogy kivegyen egy-két könyvet.
A közelben dolgozom – meséli – , sokat utazom a munkahelyemre és vissza, és rászoktam arra, hogy ilyenkor inkább olvasok, és nem a telefont nyomkodom. Sokkal jobban kikapcsol. Krimiket szoktam olvasni, azt szeretem, ha gondolkodni kell olvasás közben, és vannak meglepő fordulatok, a filmekben is az a jó, ha van egy csavar a végén, amire nem számítottam.
A kérdésre, hogy venni szokott-e könyveket, Zoltán azt mondja, hogy az is előfordul, de olyankor megfontoltabban dönt.
Vagy olyan könyveket veszek meg, amiket megbízható ismerősök ajánlanak, vagy olyat, amit már olvastam. Nagyon sokszor előfordult már, hogy kivettem valamit egy könyvtárból, megtetszett, és később megvettem azt is és mást is ugyanattól a szerzőtől. Nagyon sokba kerülnek a könyvek manapság, nem engedhetem meg magamnak, hogy olyat vegyek, amiről nem tudom, hogy milyen. Ajándékba is szoktam könyveket adni, de akkor is olyat, amit már olvastam, és tudom, hogy jó. Itt a könyvtárban lehet kísérletezni, ha valami nem tetszik, legfeljebb abbahagyom és visszahozom.
A legjobban azt szeretem, amikor valaki csak körülbelül tudja, hogy mit keres – veszi át a szót Zsóka. – Ilyenkor elbeszélgetek vele, kérdezgetem, és együtt kiderítjük, mire van szüksége. A könyvtárban, mindegyikben, nem csak ebben, az a jó, hogy ha valaki olyan könyveket keres, amelyek pillanatnyilag kereskedelmi forgalomban nehezebben elérhetőek, akkor is jó eséllyel megtalálhatja. Az valami csodálatos,amikor egy olvasó felfedez valamit, amit máshol nem kapott meg, vagy megörül egy jó könyvnek. Ez a munkám legjobb része.
Új aranykor?
A 2004-es EU-csatlakozás után a könyvtárak előtt új lehetőségek nyíltak meg. Az első években kisebb infrastrukturális fejlesztések, számítógéppark-bővítések, valamint az NKA támogatásai segítették a mindennapi működést. Az igazi áttörést a 2007–2013 közötti fejlesztési ciklus hozta. Ebben az időszakban indult el a könyvtárak aranykorának is nevezett TÁMOP és TIOP program, amely országos szinten adott új lendületet az intézményeknek.
A „Összefogás a könyvtárakért” kiemelt projekt keretében szinte minden települési könyvtár korszerű számítógépekkel, hálózati eszközökkel és új szolgáltatásokkal gazdagodott. Nemcsak a fizikai infrastruktúra fejlődött, hanem digitális tartalmak is születtek: bővült a Magyar Elektronikus Könyvtár és az EPA, új lendületet kapott a digitalizáció. Sok kistelepülésen ekkor vált a könyvtár az elsődleges digitális kapuvá, ahol a helyiek internethez és e-szolgáltatásokhoz juthattak.
A 2014–2020 közötti időszakban a hangsúly áthelyeződött. Már nem külön könyvtári operatív programok futottak, hanem oktatási és digitális kompetenciafejlesztésre épülő projektek. Az EFOP keretében például a könyvtárak bekapcsolódhattak a hátrányos helyzetű csoportok digitális felzárkóztatásába, míg a GINOP révén a munkaerőpiac számára hasznos készségeket segíthettek fejleszteni.
A könyvtár közösségi térként és tanulási helyszínként kapott új szerepet, ahol erre igény mutatkozott. Hogy ez melyik településen hogyan sikerült, az persze nagyban függött a helyi vezetők döntéseitől, így voltak sikeres és feledésbe merült vagy nyom nélkül elmúló pályázati időszakok is, és ezek eloszlása egyáltalán nem egyenletes a különféle térségekben. De tény az, hogy a könyvtárak lehetőséget kaptak a megújulásra.
A most zajló időszakban a digitalizáció és a nemzetközi együttműködés kerül előtérbe. Az új irány inkább a hosszú távú fenntarthatóságot és a közösségi funkciókat erősíti, nem pedig a látványos infrastruktúrafejlesztéseket: ezek eredménye lassan érik majd be, és kevésbé lesz látványos.
A könyvtárak szerepének átalakulása különösen látványos azokon a településeken, ahol a közösségi terek és programok száma korlátozott.
Sok helyen a könyvtár lehet az egyetlen bárki számára nyitott, fűtött, interneteléréssel bíró közösségi tér, ahol a betérő segítséget kaphat a digitális ügyinézéshez, mint az e-mailek kezelése, álláskeresés, ügyfélkapus dokumentumkezelés. Emellett pedig sokszor lehet programok helyszíne is. Klubok, rendezvények, tematikus estek éppúgy kaphanak itt helyet, nyelvtanfolyamok vagy különféle tréningek, vagy éppen kifejezetten gyerekeknek szóló foglalkozások.
És ha valaki már egyszer járt ott, legközelebb már ismerősként tér be, akár úgy is, mint olvasó.
Egy vidéki könyvtár tehát eredeti funkcióján túl egyszerre lehet információs központ, közösségi ház és tanulótér. Legnagyobb erőssége, hogy képes rugalmasan reagálni a helyi igényekre: páldául ahol erős az ifjúsági közösség, ott inkább fiatalokra koncentrál, ahol sok az idős, ott a digitális tanfolyamokra és klubéletre helyezheti a hangsúlyt, közben pedig lehetőséget ad a közös érdeklődés mentén a generációk közötti találkozásra is.
A megújult vasasszonyfai könyvtár az átadás napján, 2025. január 14-én (Fotó: MTI/Katona Tibor)
Egyszerű, hasznos, fenntartható: mi kell még?
Sokan az vallják, hogy a 21. század fő küldetése a fenntarthatóság és a pazarlás visszaszorítása kell, hogy legyen, ha szeretnénk a bolygónk és ezzel önmagunk jövőjét is biztosítani. A környezettudatosság egyre fontosabb szempont a könyvtárhasználatban is: mind többen ismerik fel, hogy a közösségi erőforrások használata fenntartható választást jelent, és tudatos elfordulást az egyszer használatos dolgoktól. Ha így nézzük, ismét eljött a könyvtárak ideje, hiszen ezzel a logikával üdvözlendő, ha sokan használják ugyanazt a könyvet, mert akkor kevesebb példány is elég belőle. Ez visszahat a gyártásra is.
Már látszik, hogy a korábbihoz képes csökkennek a kiadott példányszámok, az emberek kevesebbet, de tudatosabban olvasnak, nem vásárolnak annyit, inkább kölcsöadnak, letöltenek, elkérnek, online piactereken adnak-vesznek-cserélnek könyveket. Ha valamit konkrét céllal vagy csak egyszer olvasnának el, nem veszik meg és tartják meg a kötetet: jellemzően olyan könyveket tart othon a modern olvasó, amelyeket szeret és többször is elővesz, ilyenból pedig nincs olyan sok.
Miért környezettudatos könyvtárba járni? Csökkenti a papír- és nyomdai erőforrásigényt, mivel egy könyvet, folyóiratot, DVD-t vagy akár e-könyvolvasót több tucat, sőt száz ember is használhat, és nem kell mindenkinek külön megvásárolni. Akönyvtárak emellett gondozzák is a gyűjeményt, rendszerezik, fejlesztik, és ügyelnek arra, hogy egy-egy példány sokáig használatban maradjon. Egy könyvtári tagsággal elérhető digitális adatbázis vagy e-könyv előfizetés sok otthoni nyomtatást és eszközvásárlást feleslegessé tesz. Igaz, hogy a különféle könyvtárak éves tagsági díja között jelentős különbség lehet, de még így is jó befektetésnek számít. A legdrágábbak azok a fővárosi intézmények, amelyek kutatásra alkalmas nagy archívummal rendelkeznek. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban viszont vásárolható olyan tagsági, amely, mint egy kombinált bérlet, a központi könyvtár mellett minden tagkönyvtárba is érvényes, és ez is mindössze 10.000 Ft évente. Ez azt jelenti, hogy nagyjából két könyv áráért egy éven keresztül több helyszínen juthatunk könyvekhez, ami igazán jó befektetés.
Sok modern könyvtár ennél is tovább lép. Megjelentek az úgynevezett „zöld könyvtárak”, amelyek tudatosan törekednek a fenntarthatóság erősítésére. Az épületek szintjén is megjelent a környezettudatosság: napelemek, energiatakarékos világítás, újrahasznosított anyagok és zöld udvarok nyernek egyre inkább teret.
Egy biztos: könyvtárak szinte azóta léteznek, amióta van írott kultúra, és minden jel arra mutat, hogy bárhogyan is változik az életünk, mindig szükség lesz azokra a helyekre, ahová beléphetünk, ha információra van szükségünk, egy könyvtár személyességét, a felfedezés örömét, a papír illatát nem tudta pótolni sem az internet, sem a mesterséges intelligencia. Kedves olvasó, ha már tényleg olvasó vagy: térj be a lakóhelyedhez legközelebbi könyvtárba, egészen biztos, hogy sok élménnyel leszel gazdagabb!
The post Könyvtárak 2025-ben: olcsó, zöld és izgalmasabb, mint gondolnád first appeared on nlc.
nlc