Az egyik legnagyszerűbb dolog az iskolában és az óvodában, hogy a gyerekek megtapasztalhatják az otthonukon kívüli világot. Részei lesznek egy közösségnek, barátokat szereznek, kapcsolatokat építenek a pedagógusokkal, és közben folyamatosan fejlődnek, változnak. Szülőként értjük, mennyire fontos, hogy ezeket az élményeket önállóan éljék meg, de közben szeretnénk is tudni, mi történik velük, amikor nincsenek velünk.
„Kinek volt nehéz napja ma az osztályban?” (Fotó: Getty Images)
Sok szülő küzd azzal, hogy a gyerek nem igazán válaszol olyan kérdésekre, mint például „Milyen volt a napod?”. Amikor a saját óvodás fiamnak felteszem ezt a kérdést, általában annyit válaszol: „Jó volt.” Ha megkérdezem, mi volt az ebéd, mindig ugyanazt a választ kapom: „Leves és második.” Ha pedig arra vagyok kíváncsi, kivel játszott, csak simán leráz annyival: „Nem emlékszem.” Tudom, hogy sok szülő küzd hasonló hírzárlattal, de azért olyanról is hallottam már nem egyszer, hogy a gyereknek a suliból hazafelé vezető úton be nem áll a szája, és ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit rontottam el.
Valószínűleg semmit. Viszont rájöttem, hogy van, amit csinálhatnék jobban. Például jobb kérdéseket is feltehetnék neki, olyanokat, amiktől komfortosabban érzi magát, és megosztja velem a jó és a kevésbé jó dolgokat is a napjáról.
Nézzük, melyek azok kérdések, amelyeket valóban érdemes feltenni a gyereknek az iskoláról/óvodáról, mert ezek beszédre fogják késztetni őt.
Konkrét kérdésekre konkrét válaszok
A szakértők egyetértenek abban, hogy az iskolát követő kérdéseink legyenek minél konkrétabbak. Az olyan kérdésekre, mint a „Milyen volt a napod?” sokszor üres tekintetek vagy tőmondatok érkeznek válaszul. Ha viszont a napi tevékenységeikről vagy az érzéseikről kérdezünk, az segít nekik fókuszálni bizonyos pillanatokra, és könnyebben vissza tudnak idézni történeteket és élményeket.
Ilyen kérdések lehetnek:
Kivel játszottál a szünetben?
Mit csináltatok a tesiórán/udvaron?
Kinek volt nehéz napja ma az osztályban? / Sírt valaki az oviban?
Miben kellett a segítséged? Ki segített neked?
Mi volt a kedvenc része a napodnak?
Mi volt a legviccesebb dolog, ami ma történt?
Kikkel ültél együtt ebédnél?
Ki a kedvenc tanárod/óvó nénid idén?
Van valami, amiben tudok segíteni ma?
Akkor kezdem én
Egyszer egy barátommal beszélgettünk erről, és nagyon megragadt bennem, amikor azt mondta, hogy ő egyszerűen mindent elmesél a gyerekének, még azt is, ha megcsípte egy szúnyog vagy túl forró volt a kávéja. Tettem ezzel egy próbát, és azt figyeltem meg, hogy ha a mesélést én kezdem, bármilyen banális történetről legyen is szó, a gyerekem sokkal jobban megnyílik. Általában kezdek egy laza beszélgetést arról, mi történt velem aznap. Például hogy úton hazafelé láttam egy nyuszit az út szélén, vagy a kistesója ma megint mondott egy új szót.
Minél több részletet mondok el neki én a napomból, annál inkább ráérez, hogyan kell beszélnie a saját napjáról, és ezek a történetek gondolatébresztőnek is kiválóak.
A nyuszis történetről például eszébe jutott, hogy ők pedig gyíkot láttak az oviban, és építettek neki házat, a kistesójáról pedig az, milyen “butaságot” csináltak a kicsik aznap az oviban. És amikor végre elkezdenek mesélni, érdemes minél több részletre rákérdezni.
Néha semmit sem kérdezni a legjobb taktika
Persze olyat is hallottam már, hogy valaki a hallgatásban hisz. Vagyis a legjobb megoldás, ha nem kérdezünk semmit közvetlenül iskola után.
Ez elsőre furcsán hangozhat, de ha belegondolunk, logikus: a gyerekek egész nap rengeteg új dolgot élnek át, sok inger éri őket, és amikor hazaérnek, leginkább biztonságra, melegségre és arra vágynak, hogy örülünk nekik.
Ilyenkor jobb egy ölelés, egy pacsi, vagy közös nevetés, esetleg egy vicces verseny hazafelé. Amikor a gyerek már nyugodt és boldog, akkor lehet lassan beszélgetést kezdeményezni. Én néha még egy gyerekeknek készült, képzelőerőt fejlesztő kártyajátékot is bevetek, melynek segítségével mesés történeteket alkothatunk együtt. Erre szinte minden gyerek vevő, és fordult már elő, hogy egy-egy ilyen mesés történetből kanyarodtunk rá az óvodában zajló eseményekre.
Nyitott kérdések szemkontaktus nélkül
A legtöbb gyerek a „Milyen volt a napod?” kérdésre csak annyit mond: „Jó.” Ez viszont nem árul el semmit arról, mi történt vele. Ezért érdemes olyan nyitott kérdéseket feltenni, amelyekre nem lehet egy szóval válaszolni.
Ilyen kérdések például:
Mi nevettetett meg ma?
Mi szomorított el?
Mi volt a kedvenc része a napodnak?
Kivel ültél együtt ebédnél?
Furcsán hangozhat, de a szemkontaktus nélkül feltett kérdések is sokszor hatékonyabbak. A szemkontaktus ugyanis nyomasztó lehet, főleg a visszahúzódóbb gyerekeknek, és bezárkózhatnak miatta. A gyakorlatban egy ilyen beszélgetés történhet mosogatás, sétálás, autóban ülés közben, így a gyerek kevésbé érzi magát „számonkérve”, és sokkal könnyebben megnyílik.
„Mi szomorított el?” (Fotó: Getty Images)
A legjobb és a legrosszabb pillanat
Ezt a beszélgetésindító módszert egy barátnőmtől tanultam. A lényege, hogy az esti vacsora közben mindenki elmondja a napja legjobb és legrosszabb pillanatát. Ezt csak úgy érdemes játszani, hogy mindenki részt vesz benne, a szülők is, és a beszélgetés folytatódhat tovább a játék után. Rendszeres játék esetében a gyerekek biztonságos térnek érzik az együttléteket, ahol őszintén és nyíltan beszélhetnek. Ráadásul ha a gyerek azt látja, hogy a szülő is sebezhető, az az egész családot közelebb hozza egymáshoz.
Van, amikor nem árt a szakmai segítség
Előfordulhat, hogy a szülő azt érzi, a gyermeke valamilyen problémával küzd az iskolában, de egyszerűen nem tudja megnyitni. Ebben az esetben érdemes a tanáraihoz, a gyermekorvoshoz vagy gyerekpszichológushoz fordulni, különösen, ha gyakran szomorúnak tűnik, boldogtalan, vagy nehézségei vannak a tanulásban. Minden gyerek megérdemli, hogy meghallgassák és megértsék az érzéseit, de néha egy kis extra segítség is kell ahhoz, hogy ki tudják fejezni magukat.
The post Zárkózott a gyereked, ha az iskoláról vagy az óvodáról van szó? – Ezeket a kérdéseket tedd fel neki! first appeared on nlc.
nlc