Kovács Zoltán: A Forsthofferék háza
„Ezt a pechet! A Tisza Párt új alelnökét úgynevezett luxizással vádolta az Ellenpont nevű kormánypárti portál, de a cikket a Forsthoffer Ágnes szüleinek tulajdonában álló ház bemutatása helyett véletlenül a Mészáros Lőrinc öccsének házáról készült fotóval illusztrálták.
A tévedést az Ellenpont úgy ismerte el, mintha az mindössze arról szólna, hogy „tíz méterrel arrébb van a ház, mint ahol mondtuk”, és szóba sem hozták, hogy a bemutatott ingatlan valójában a fideszes polgármesterből közpénzen dollármilliárdossá tett Mészáros Lőrinc szintén milliárdos öccsének, Mészáros Jánosnak a háza. Forsthoffer Ágnes maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a képen szereplő ingatlanhoz semmi köze, erről aztán az Ellenpont azt írta – és ez a legjobb –: Forsthofferék háza a földhivatali dokumentumok szerint éppen a szóban forgó ház mellett helyezkedik el, „az utcáról valóban kevésbé látható, ezért tévesztettük el (ahogy egyébként a Google Maps is eltéveszti, az általunk lefotózott házra helyezi el Forsthofferék címét)”. Ez is egy magyarázat.
Ez pech, de van még. Orbán Viktor a Harcosok Klubja hétvégi agitprop tájékoztatóján tartott beszédéből egy részt angol felirattal is feltöltöttek az X-oldalára, amelyben azt bizonygatja, , hogy Svédország már „kijelentkezett a civilizációból”. Ezt jól illusztrálja, hogy „letartóztattak 284 kiskorú lányt emberölés miatt” (betűhív közlés), akiket „arra használt fel a maffia, hogy velük lövették fejbe az áldozatokat, mert őket nem lehet elítélni”. Úristen, 284 tarkólövés, mind kislányok tették! Ez ránézésre is képtelenség, de a magyar miniszterelnök, aki amúgy annyira lezser volt, hogy fordítva ült a széken, olyan meggyőződéssel mondta, hogy a gondolat végén alighanem maga is elhitte.
A Harcosok Klubja érdekes szerveződmény, amint valaki beteszi a lábát, azonnal megvadul és összevissza beszél. De nemcsak úgy lazán, hanem még be sem fejezi a mondatot, valamelyik ország valamilyen szintű vezetője nem bírja, és máris elégtételt kér. Takács Péter egészségügyi államtitkár is belépett, leült arra a székre, amelyiken Orbán egy nappal korábban 284 gyilkos bakfisról beszélt, és nyomban vad monológba kezdett a burgerlandi tartomány infernális egészségügyi helyzetéről.”
Kenesei István: Valami árad – Tagfelvétel az Akadémián és más érdekességek
„Azt nem tudom, hogy a Tisza mint párt valóban árad-e, de annyi biztos, hogy maga a folyó oly mértékben apad, hogy helyenként száraz lábbal át lehet kelni rajta. Ami viszont kétségtelenül árad, az a bornírtság, tudatlanság, a hazugság és a félretájékoztatás elképesztő mennyiségben. Nem fogok a nagypolitika ügyeiről szólni, hogy például Oroszország győzött-e már, ahogy ezt Orbán Viktor közölte Kötcsén (mert nem, vagy legalábbis még nem). Vagy hogy az általa Biden varsói beszédének tulajdonított „Putin must fail” angol mondat fordítása tényleg az-e, hogy „Putyinnak meg kell buknia”, ugyanis nem, hanem az, hogy „Putyin kudarcot fog vallani” (mármint a háborúban, amit ő kezdett), továbbá az idézett mondatot Boris Johnson mondta ki először, Biden csak átvette, valamint Varsóban nem is ezt mondta, hanem (a beszéd hivatalos leirata szerint) ezt: „Notwithstanding the brutality of Vladimir Putin, let there be no doubt that this war has already been a strategic failure for Russia already.” Azaz, hogy maga a háború stratégiai hiba volt. Vagy hogy az Európai Bíróság a napi egymillió eurós büntetést a határkerítés miatt szabta ki ránk (és nem a menekültstátuszt igénylők jogtalan kezelése okán). Inkább a szokásos témaköreimben elharapózott jelenségekről beszélnék – jóllehet nem értem, miért nem vizslatják fürge tényellenőrző szemek a fentiekhez hasonló állításokat alaposabban, és miért nem közlik a cáfolataikat legalább ugyanannyiszor és ugyanolyan hangosan, ahogy a hazugságokat terjesztik.”
Csepi Lajos: Kaktusz
„Pedig egy éve milyen bizakodóak voltunk, tűnődik a szerény felkészültségű, de érdeklődő állampolgár. Mennyire magabiztos volt maga a miniszterelnök is. Mosolyogva jelentette ki, hogy a magyar gazdaság túl van a nehezén. Leszögezte: arra számít, hogy az ez évi növekedés valahol a 4-6 százalékos tartományban lesz. Nem lett. Szakértők szerint a növekedést megalapozni hivatott beruházások nagy része a vállalkozói bizalom alacsony szintje, illetve a tetemes költségvetési hiány miatt nem valósult meg. Az államszervezési elvek sajátos, uniós partnereinktől gyökeresen eltérő hazai értelmezése miatt elapadtak a korábbiakban bőséges brüsszeli források, a beharangozott hatalmas amerikai együttműködési-befektetési program álom maradt. Napjainkban a szakértők azon vitatkoznak, hogy a GDP bővülése ez év végén vajon eléri vagy megközelíti-e az egy százalékot.
Kész szerencse, hogy a gazdaság hivatott kezekben van. A fejlesztési csúcsminiszter, akinek hivatali tevékenységének megkezdése óta még egyetlen előirányzata sem vált valóra, a miniszterelnök szerint kiváló munkát végez és kitüntetést érdemel.
Az egyszerű állampolgár természetesen szurkol a miniszternek, hiszen maga is, mint nagyon sokan mások, alacsonyabb inflációt, magasabb béreket és nyugdíjakat szeretne. Bizalmát növeli, hogy meglátása szerint a kormányban legalább további két olyan miniszter is van, akik a szigorú gazdasági helyzetben is bravúrt bravúrra halmozva dolgoznak ágazatuk sikeréért.
Az egyik ilyen kormánytag az építési és közlekedési tárca birtokosa, aki az elmúlt két évtizedben számos látványos lépéssel alapozta meg politikusi hírnevét. Miniszteri kinevezését követően büszkén újságolta, hogy az ország újjáépítésére kapott megbízást. Manapság, mintha a valóság meglepte volna, már igen visszafogottan nyilatkozik. Nem kellett számára két év sem, hogy felismerje: a feladat jóval nehezebb, mint amire számított. Ezermilliárdos nagyságrendben törölt vagy halasztott alapvető beruházásokat, közöttük már előkészített, uniós forrásból finanszírozni tervezett projekteket is.”
Majtényi László: Az alkotmány, a szabadság ügye, a Tisza, a macskás fadísz
„A szürkeség és a mozdulatlanság stabil és csendes. Ma színesebb a világ, mint volt, és bizonytalanabb is. Vérmérséklet dolga, örülhetünk a változás lehetőségének. Mások meg félhetnek.
Az öreg zsarnokok az őket védelmező fekete zakós férfiak között fekete autókban sötét öltönyökben feszítenek, komoly arccal, kopogó, fakó mondatokkal világmagyaráznak, hetente megoldják a nemzetközi és a migránshelyzetet, stratégiát alkotnak, oktatnak, hülyére vesznek. Magyarországon megint keletről fúj a szél, nemhogy követik, diktálni próbálják a divatot. A joguralom alapvető értékei nemcsak nálunk, de mindenhol erodálódtak – mondják. Az emberi méltóság, a hatalmi ágak, a szabadság intézményei üres ideologikus csigaházak. A mi korunkban ezek senkit nem érdekelnek, vonzerejük megszűnt – teszik hozzá komolykodva képernyő-politológusok.
József Attila egyik Freud ihlette, vitatható töredéke szerint „[j]óhiszemű tévedés nincs, csak vannak csalók, akik önmagukat is megcsalják”. Amennyiben ezt a politikára Bibó fogalompárja szerint értelmezzük, a „túlfeszített lényeglátók” féligazságának minősül, amelyet közéleti vitákra helytelen lenne alkalmazni. (Bevallom, a mai napig én sem értem, hogy jóravaló, erényes emberek az Alaptörvény elfogadásakor nem látták a NER irányát, de azt is tudom, hogy ezt nem érteni nem helyes. A rátalálás az igazságra nem futóverseny.) Közbeszélőként teszem hozzá meggyőződéssel, kései döntésük tisztelendő. Különböznek a társadalomtudományi tájékozódások, elméleti, kulturális szocializációs élmények, családi traumák (Rákosi-terror, kulákprés, Kádár ’56 utáni akasztófaerdeje). Orbánnak még a 2022-es választáson is valamivel több mint hárommillió szavazója volt. Az emberiség működése, amióta az elme ellenőrzése alatt áll, akár csoportjait, akár egyedeit tekintjük, némi ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági tevékenység mellett, főként igazságkeresés.”
The post Pech hátán pech first appeared on 24.hu.
24.hu