Melissa Noble újságíró a Business Insider esszéjében írta meg, hogyan inspirálta – és egyben el is gondolkodtatta – apósának döntése. Frank Noble, aki az ausztráliai Porepunkahban él, 55 évesen ment nyugdíjba, és ma, 87 évesen is elégedetten beszél döntéséről.
„Apám helyett apám volt, igazi példakép számomra– imádom, hogy élvezi a kertészkedést, a golfozást, az edzést, és hogy soha nem bánta meg, hogy korán abbahagyta a munkát”
– írja Melissa.
„De közben rájöttem, hogy ez az út nem nekem való Imádom a munkám, és nem érzem tehernek. Megőrülnék, ha nem tehetném nap mint a nap dolgom!”
Míg férje gyakran szenved a „hétfő-szindrómától”, Melissa minden nap örömmel ül le dolgozni.
„Sokszor annyira belemerülök az írásba, hogy észre sem veszem, hogy eltelt hat óra. A munkám nem fáraszt, hanem feltölt. A munka adja az önbizalmam és a sikerélményem”
Meggyőződése, hogy ha valaki olyan munkát végez, amit valóban szeret, a nyugdíj már nem tűnik csábító célnak, inkább kényszerű leállásnak.
Apósa, Frank Noble a nyugdíj után a kertészkedésben találta meg az új életcélt. Saját zöldséget és gyümölcsöt termeszt, és közel kilencvenévesen is napi hat órát tölt a kertben.
„Tisztelem ezért, de nekem nincs ilyen hobbim, ami pótolná az írást. Még ha hobbiból is írnék, akkor is publikálnám – pont, mint most, csak fizetés nélkül”
– vallotta be Melissa.
„Félnék, hogy elveszítem az életem ritmusát” , tette hozzá. Sokan ugyanis nehezen viselik a hirtelen lelassulást, amikor nyugdíjba mennek – az apósa is küzdött ezzel az első évben. „Én is ilyen lennék” – írja.
„A munka strukturálja a napjaimat, értelmet ad a hetemnek. Nélküle elveszettnek érezném magam. És igen, szükségem van a rendszeres jövedelem biztonságára is.”
Melissa háromgyermekes anya, és két jelzálogot is törleszt.
„Közeledünk az ötvenes éveinkhez, de a korai nyugdíj jelenleg nem reális. Szeretem a biztos havi fizetést, mert ez ad stabilitást és jövőképet. Dolgozom tovább, amíg a gyerekeink felnőnek, és a házunkat ki nem fizetjük”
Apósa anyagi függetlenségben, hitel nélkül ment nyugdíjba – ez ma már ritka kiváltság.
Melissa szerint az ideális nyugdíj nem a teljes visszavonulást jelenti, hanem az egyensúlyt.
„El tudom képzelni, hogy egy tengerparti házban élünk, évente egyszer utazunk, a férjem golfozik, én pedig otthon írok. Talán sosem hagyom abba a munkát – csak egy kicsit lelassulok majd.”
Melissa gondolatai nálunk különösen aktuálisak: miközben világszerte nő a nyugdíjkorhatár, Magyarországon a következő években várhatóan 70 év körül lesz az új választóvonal. Már most is sokan kénytelenek tovább dolgozni, mert az átlagnyugdíj alig haladja meg a 230 ezer forintot, amiből egyre nehezebb megélni. A szakértők szerint ez az összeg a jövőben sem fog érdemben nőni, hiszen a járulékfizetők száma csökken, az infláció pedig gyorsabban emészti fel a nyugdíjak értékét. A legtöbben ezért nem azt tervezik, mikor vonulnak vissza, hanem hogyan tudnak majd valamilyen formában tovább dolgozni, hogy ne sodródjanak a létminimum közelébe.
fotó: illusztráció, Getty Images
The post Az apósom 55 évesen nyugdíjba ment, számomra ez maga a rémálom first appeared on nlc.
nlc