Bár Birher Nándor, a Pázmány bölcsészkarának dékánja régi korokat idéző tevékenységével komoly indulatokat képes szítani, azért arra aligha lehetett számítani, hogy a katolikus egyetemen ellehetetlenített kutatók melletti tüntetésen szabadulnak el az indulatok és válik forradalmivá kedd este a feldühödött tömeg. Azért biztos, ami biztos, a Mikszáth tér sarkán negyedórával az Álljunk ki a tudomány szabadságáért! című rendezvény előtt terepszemlét tartottak és fotózgatni kezdtek rendőrök.
Azért is tűnt teljesen feleslegesnek az ellenőrzés, mert ekkor még csak pár tucatnyian voltak a téren. Hamarosan aztán „Nem hagyjuk abba!” skandálással megérkezett a szokásos keddi tüntetését vezető Hadházy Ákos és menete, így megtelt a tér a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karának épülete előtt.
A tudomány szabadsága melletti tüntetést a Pázmány négy távozó munkatársa miatt szervezték meg, de ennél átfogóbb célja volt: „egyetlen magyar egyetemen se kényszerüljenek hallgatók, oktatók és kutatók arra, hogy kutatási eredményeket vallási vagy ideológiai elvárásokhoz igazítsák”.
Többször foglalkoztunk már a nyáron kirobbant üggyel. Röviden: a Pázmányon még júliusban indult fegyelmi eljárás a Pszichológiai Intézetének három oktatójával (Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes) szemben, mert a HVG-n megjelent egy cikkük arról, hogy tudományos bizonyítékok szerint a szeretetteljes család fontosabb a gyerekeknek, mint a szülők neme.
„Legyen szó a Pride betiltásáról vagy a homoszexualitásra utaló könyvek befóliázásáról, a jogkorlátozások visszatérő indoka a gyermekek védelme. Ezzel szemben számos kutatás igazolta, hogy az azonos nemű és a heteroszexuális párok gyermekei között nincs különbség az általános egészségi mutatók, a tanulás, az érzelmi nehézségek és az azokkal való megküzdés terén”
– fogalmaztak a katolikus egyetem pszichológusai a publicisztikájukban. Végül mindhárom munkatárs távozott, legutoljára az a Zsila Ágnes, akit a cikk megjelenése után katekizmus oktatásra kötelezett volna, abból pedig ki is kérdezte volna a dékán.
A három pszichológus mellett egy szociológus is távozott a Pázmányról. Az egyetemen 18 éve oktató Bognár Bulcsunak, a Kommunikációtudományi Tanszék habilitált docensének június 20-án mondtak fel, átszervezésre hivatkozva. Neki a legmagasabb besorolású nemzetközi vallástudományi folyóiratban, a Religionsben jelent meg januárban egy Kmetty Zoltán szociológussal közösen írt tanulmánya, a vallásos és nem vallásos embereknek a melegek iránti attitűdjeit vizsgálták hat kelet-közép-európai országban. A publikációt az „egyetem szellemiségét sértőnek” minősítette az egyetem Tudományszervezési Osztálya, majd a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja, a kedden este sokat emlegetett Birher Nándor is.
A tüntetés elején a szervezők nevében felszólaló Gömbicz Kata a Pázmányon volt pszichológia szakos hallgató, a katolikus egyetemen BA-n előbb a szivárványcsaládokról, Masteren pedig transz emberek mentális jóllétéről írt szakdolgozatot. (Ahogy korábban írtuk, a transz témájú dolgozatával ő lett a pázmányos Fiatal Kutatói Díj első helyezettje. Csakhogy a díjátadó ünnepségen már nem mutathatta be nyilvánosan a díjnyertes kutatását – így az egyetem ezt inkább a többi díjazottnak sem engedte meg. „Emiatt hoztak aztán egy szabályt az én első helyemet követően: most már LMBTQ-témával nem lehet pályázni az egyetemen” – mondta.)
Gömbicz hangsúlyozta, hogy nem a vallás vagy az egyház ellen tüntetnek, hanem
a kutatás, az oktatás és a tudomány szabadságáért állnak ki. Azt mondta, hogy az utolsó egyetemi évben kezdte érezni, hogy megszűnik a korábbi elfogadó, biztonságos és támogató légkör, mostanra már azt üzenik a diákoknak, hogy az LMBTQ-téma nem opció, inkább válasszanak mást.
„Lehet, hogy a Pázmány katolikus, de attól még egyetem, és egyetemként biztosítania kell a kutatás és az oktatás szabadságát” – mondta Gömbicz, és a „Szabad ország, szabad egyetem!” skandálás után ezt a gondolatot vitte tovább a többi felszólaló is.
Perintfalvi Rita katolikus teológusként mutatkozott be, megnyomva a katolikus szót. Ő végig Birher dékánnak címezte a szavait. Előbb az ókorban élő kiemelkedő női tudós, Alexandriai Hüpatia történetét idézte fel, aki azt hangoztatta, hogy „a tudás a szabadság kulcsa”, de ez nem csupán a tudomány, hanem egy ország, egy nemzet, a létezés szabadsága is. Hüpatiát a Kürillosz pátriárka által felhergelt vallási fanatikusokat gyilkolták meg brutálisan egy templomban, az egyházi vezető pedig szétküldte a feldarabolt testét elrettentésül, hogy így járnak azok, akik szabadon mernek gondolkozni – idézte fel Perintfalvi.
A következő történelmi példája Giordano Bruno volt, akit már nem is pogányként, hanem a tudomány művelő szerzetesként ítéltek máglyahalálra. Tőle a rá ítéletet mondóknak címzett szavait idézte fel Perintfalvi: „Lehet, hogy nektek, akik ítéletet hoztok, több okotok van a félelemre, mint nekem, aki elszenvedem azt.”
És innen kanyarodott rá előbb a közelmúltra, emlékeztetve arra, hogy a vatikáni zsinat az 1960-as években már letette a voksát, hogy az egyház nem akar több máglyahalált, nem akarja elvitatni a tudomány szabadságát. Aztán már a jelenről szólva azt mondta, hogy a dékán nyilvánvalóan politikai megrendelésre felidézte az inkvizíció intézményét, és eljárást indított olyan tudósok ellen, akik hallgattak a belső hangjukra és hittek abban, hogy a tudomány mindig szabad. Perintfalvi emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa 2023 decemberében elfogadta a meleg párok megáldását, amit a magyar püspökök nem fogadtak el, és ez inspirálhatta a dékán döntését is. Azt is mondta, hogy egy egyetem soha nem lehet hitvédelmeim központ, mert nem az a dolga, soha nem lehet a hatalmi elvárások kiszolgáló egysége, mert nem ez a dolga, nem a Vatikánban és nem a Karmelitában mondják meg, hogy mit kell tanítani a jövő nemzedékének. „Az egyetem a szabad szellemek közössége, az egyetem nem lehet a hitalapú doktrináció, értsd jól, agymosás helye” – közölte Perintfalvi.
Zsirka Hella, a Háttér Társaság aktivistája következett, aki szerint amíg a döntéshozók nemcsak cinkosai, hanem felbujtói is a kirekesztésnek, addig fel kell szólalni ez ellen. Nem az árt, ha két szerető anyja van egy gyereknek, hanem az, ha emiatt kirekesztik és megbélyegzik. Nem az árt a társadalomnak, ha hagyjuk egymást méltósággal élni, hanem az, ha megosztanak és egymás ellen uszítanak minket – mondta, majd megköszönte a távozó kutatók kiállását.
Egykori katolikus papként mutatkozott be a színpadra lépő Hodász András. Felidézte, hogy pár éve még katolikus papként, reverendában, egyetemi lelkészként mondta a Pázmány végzőseinek szóló beszédében azt, hogy bár sokan úgy gondolják, hogy az egyház ellenzi a tudományos szabadságot, de éppen a pázmányos diploma bizonyítja, hogy ez nem igaz. „Azért állok itt, mert félek, hogy naiv voltam, tévedtem, hogy az egyház nem fél az igazságtól” – mondta.
Azzal folytatta, hogy az az egyház, amiben ő hisz, a jézusi tanítást követve éhezi az igazságot, és azért szólal fel most, mert a hit és a megismerés nem egymásnak ellentmondó dolgok, ezt mondta Benedek pápa is. A kifogásolt cikkben szerinte nincs olyan, ami ellentmondana az egyház tanításának, a meleg emberekhez tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fordulni, kerülni kell a megkülönböztetés minden formáját. De embereket ellehetetleníteni, kitessékelni a munkahelyükről csupán azért, mert kiállnak mindezek mellett, az konkrétan ellentmond az egyház tanításának.
A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ Pszichológiai Szekciójának nevében szólalt fel Filó Mariann. A távozó oktatók mellett kiállva közölte, hogy az ismeretterjesztő publikációjukban megfogalmazott álláspont teljes összhangban van a pszichológia tudományának nemzetközi eredményeivel és a gyerekek érdekeit előtérbe helyező szakmai konszenzussal. A cikk nem magánvélemény, nem politikai állásfoglalás, és nem „genderideológiát” és nem „woke”-ot népszerűsít, hanem a gyerekfejlődés szempontjából a szeretetteljes és támogató családi környezet jelentőségét hangsúlyozza, a szülők nemének másodlagos szerepével szemben. Ezt a kérdést valóban vitatni kellene? – kérdezte.
A szekció pszichológusai elfogadhatatlannak tartják, hogy egy, tudományos érvekre épülő állásfoglalás miatt indult az oktatók ellen fegyelmi eljárás. Ez, valamint a retorzióként kiszabott katolikus tanításokról szóló továbbképzés egészében méltatlan, igazságtalan, sérti az oktatók jó hírnevét és akadémiai szabadságát, és súlyosan aláássa az intézmény hitelességét. Főleg, hogy „a vallásos hit és az LMBTQ-személyek elfogadása nem kellene, hogy kizárja egymást”.
Az elküldött Bognár Bulcsut idézve azt mondta: „Nem lehet elfogadni azt, hogy egy egyetem a tudományos érdemek helyett az ideológiai megfelelést jutalmazza.” Majd arra szólított fel, hogy: „Álljunk ki együtt a kutatás szabadságáért: ezzel nemcsak az oktatókat, hanem a jövőnket is védjük! Ne hagyjuk, hogy a félelem és a cenzúra elnémítsa a tudományt! A jövő csak ott lehet szabad, ahol a tudomány is az.”
Gárdos Judit szociológus, az Akadémiai Dolgozók Fórumának nevében azzal kezdte, hogy: „Jobb volna, ha nem kellene tüntetnünk. Jobb volna, ha nem tipornák lábbal a kutatók és a kutatási intézmények autonómiáját újra és újra. Jobb volna, ha nem tudnák mások jobban, hogy nekünk, társadalomkutatóknak mit kellene kutatnunk. Jobb volna, ha nem tudnák mások jobban, hogy a kutatások eredményeiből milyen következtetéseket kellene levonnunk.”
Szerinte a tudományos életben mindig voltak ellentétek és konfliktusok. „Ezeket folyóiratokban vagy konferenciákon vitatjuk meg. Biztos nem fegyelmi eljárással, nem katekizmusórával vagy kitalált létszámleépítés mögé rejtett ideológiai bunkósbottal oldjuk meg őket!” – mondta.
Gárdos úgy vélte, hogy a magyar tudományos élet autonómiáját csak az abban résztvevők tudják megvédeni. Azt mondta: „Nem érdemes politikai szereplőkre hagyatkozni vagy ilyen-olyan rendszerváltásban, kormányváltásban bízni. A Pázmány és a többi egyetem vagy kutatóintézet vezetősége nem fog varázsütésre kicserélődni, bármi is történjék jövőre. Nekünk magunknak kell megvédeni az egyetemeinket, az intézeteinket, és a tudomány szabadságát: a lopástól, a kicsinyességtől, a provincializmustól, és persze a homofóbiától!”
„A NER és az a mentalitás, ami miatt létrejöhetett a NER, nem fog egyhamar megszűnni. Az igazodni akarás, a saját szabadságunk korlátozásának elfogadása, a beletörődés, az elfáradás, a szolidaritás hiánya, az egyéni surranóutak keresése az, ami miatt fennmaradhatott a NER ilyen sokáig. Ezt a mentalitást kellene leépíteni. De ezt csak mi magunk, ti magatok tudjátok megtenni: ti, egyetemi hallgatók, ti, akik oktatjátok a fiatalokat, ti, akik az intézményeket irányítjátok” – mondta, nyilvános kiállásra buzdítva mindenkit.