Miért nem csökkent érdemben a Fidesz támogatottsága a Szőlő utcai ügy után? – kérdezik ellenzéki oldalról.
Miért szavaznak még mindig ugyanannyian a Tiszára az elmúlt időszak után is? – teszik fel a kérdést a kormánypárti szavazók, az „adatszivárgásra”, az állítólagos adóemelési tervekre és más ügyekre gondolva.
Először is: a statisztikai bizonytalanság miatt egy mérés alapján nem lehet kizárni, hogy történt valamekkora eltolódás, ám ez valószínűleg mérsékelt, ha egyáltalán létezik. Az adatokból az látszik, hogy a Szőlő utcai ügyet övező érdeklődés meghaladta az „átlagost”, a „megszokottat”, ami akár árthatott is a Fidesznek, miközben a Tiszára fókuszáló kormánypárti – és most már miniszterelnöki – kommunikáció nem tűnik elég hatékonynak. Ám az Európa-rekorder, milliárdos kormányzati Facebook- és YouTube-kampány, a nyár óta folyamatosan bejelentett jóléti intézkedések és az enyhén javuló gazdasági helyzetértékelés a Fidesz javára is tolhatta az erőviszonyokat. Ezek részben kiolthatták egymást, másrészt az a tapasztalat, hogy csak kivételes és rendkívüli események boríthatják meg az egyensúlyt, mivel a szavazáson részt vevő választópolgárok nagy része valószínűleg már eldöntötte, hogy kire fog voksolni (az előző két választáson a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatása szerint 80 százalék már a kampány előtt döntött). Az a kevés ember, aki pedig tényleg ingadozik (és el fog menni szavazni), valószínűleg megosztott abban, hogy kihez csatlakozik.
A „miért?” kérdésre teljes körű választ nem adhatunk, de segíti a tisztánlátást, ha megismerjük, hogy az elmúlt időszakban mi foglalkoztatta és mi hagyta hidegen a választókat.
A szakirodalom szerint az befolyásolja leginkább a szavazókat, amit maguktól, spontán módon is meg tudnak említeni mint a közelmúlt legfontosabb ügyét. Augusztus végén a teljes minta 11 százaléka említette az orosz-ukrán háborút (főleg kormánypártiak), Hatvanpusztát pedig 5 százalék (elsősorban ellenzékiek).
Az utóbbi néhány hónap legtöbb spontán említést kapott ez ügye volt – de elég-e az áttöréshez? A témát nagyobbrészt ellenzéki szavazók hozták fel: a kormánypártiak mindössze 6, a pártnélküliek 5 százaléka említette magától (a fideszesek inkább „álhír”-kontextusban). Fontos tanulság: nincs olyan, hogy „mindenki erről beszél” – a válaszadók radarján különböző események vannak rajta, a pártnélküliek közel háromnegyede pedig nem tudott vagy akart egyetlen konkrét ügyet sem megnevezni. A Szőlő utcai ügyet említők is megosztottak aszerint, hogy a gyermekvédelemre fókuszáltak (14 százalék) vagy az állítólagos „Zsolt bácsira” (7 százalék), esetleg általánosságban csak annyit említettek, hogy „Szőlő utca”. Tehát még egy ilyen nagy figyelmet kapó ügy is csak mérsékelten jut át a politikai árkokon.
A másik módja annak, hogy megértsük a közvélemény napirendjének természetét, ha megkérdezzük a válaszadókat, hogy miről beszélgettek, és mely témákat kerülték el az utóbbi időben. Ez is tükre annak, hogy mit tartanak fontosnak, annak viszont kevésbé, hogy mit tartanak forrónak, aktuálisnak – azt ugyanis maguktól is említették (volna). Az alábbi táblázatban tehát már nem spontán említések láthatók, hanem annak a megoszlása, hogy az általunk megnevezett témákról mennyit beszélgettek a megkérdezettek a saját bevallásuk szerint.
Ez alapján is az látszik, hogy a Szőlő utcai ügy a többi aktualitást megelőzte mint vacsoraasztal-téma, ám a háborút nem, és gyakorlatilag egy szinten volt a Tisza Párt adóterveivel kapcsolatos diskurzussal. Az utóbbiról a kormánypártiak egyébként többet beszélgettek, mint a Tisza saját szavazói, az Otthon Start program esetében ugyanakkor hajszállal kevesebb azok aránya, akik nem hallottak vagy nem beszéltek róla.
A társadalom mindössze 29 százaléka beszélt tehát sokat a Szőlő utcai ügyről, ráadásul ez a kormánypártiak 22, a pártnélküliek 10 százalékáról mondható csak el, tehát elsősorban az ellenzékieknek szolgáltatott témát. Persze a kormánypártiak 22 százaléka sem kevés, ha csak egy részüket elgondolkodtatta, elbizonytalanította, az is jelentős fejlemény lenne, és ezt nem zárhatjuk ki az adatok alapján. Az is látszik, hogy „kormánypárti” és „ellenzéki” témák vegyesen voltak a napirenden, kiegyenlített arányban, ha a beszélgetés gyakoriságát nézzük, de ha a spontán említéseket, akkor ellenzéki túlsúly volt.
Ami biztosnak tűnik, az az, hogy a kampány hátralévő időszakában csak a katartikus, rendhagyó és egyszerűen interpretálható ügyek lehetnek képesek arra, hogy kimozgassák a választók széles rétegeit azokból az árkokból, amelyekbe az utóbbi időben bekerültek. Ha egyáltalán.
The post Ártott-e a Szőlő utcai ügy a Fidesznek? first appeared on 24.hu.
24.hu