Ha a statisztikát nézzük, október 27-től a magyar nők tulajdonképpen fizetés nélkül, ingyen dolgoznak az év végéig. Ekkor jön el nálunk ugyanis az Egyenlő Bérezés Napja, a dátum, amikortól a férfiak és nők közötti átlagbérkülönbség alapján a nők szimbolikusan már nem kapnak fizetést az év hátralévő részében.
A nemek közötti bérszakadék Magyarországon 17,8 százalék, ráadásul évek óta egyre nő. Európai szinten ez a magasabb értékek közé tartozik.
„Az EU-átlag 12 százalék, és az elmúlt években lassan, de fokozatosan csökken, nálunk viszont 2020 óta folyamatosan növekszik” – mondja Dr. Csernus Fanni, az Amnesty International Hungary szakértője. „Ez nem egyszerűen egy szám, hanem egy egész társadalmi rendszer tükre. Olyan, gyakran láthatatlan mechanizmusok működnek a háttérben, amelyek generációról-generációra újratermelik a különbséget” – teszi hozzá.
Láthatatlan munkából több, esélyekből kevesebb jut a nőknek
A szakértő szerint a bérkülönbség nem csupán az azonos munkáért kapott eltérő fizetésből fakad. Ennél jóval összetettebb jelenség.
„A bérdiszkrimináció csak a jéghegy csúcsa. A probléma egyik gyökere az, hogy a nők aránytalanul sok fizetetlen gondoskodási és háztartási munkát végeznek” – hangsúlyozza a szakértő.
Ezek a láthatatlan munkák fizettséggel és megbecsüléssel nem járnak, az önbecsülésünkre, az energiánkra és az időbeosztásunkra azonban nagyon is hatással vannak.
Ha pedig azt gondolnánk, az utánunk jövő generációk már kezdik levetkőzni a mintát, akkor rossz hírünk van. A szakértő szerint a kor előrehaladtával nemcsak a nők, de férfiak háztartási munkával töltött ideje is nő, így a 30-as éveikben járó férfiak a jelenlegi felmérések szerint kevésbé veszik ki részüket a mindennapos, háztartási teendőkből, mint az idősebbek.
Dr. Csernus Fanni (Fotó: Amnesty)
Szintén fontos tényező a vertikális szegregáció, így az üvegplafon. A nők továbbra is ritkábban jutnak el vezető pozíciókig. Annak ellenére is, hogy a férfiaknál magasabb arányban vannak jelen a felsőoktatásban, a nemek tekintetében komplex szervezetvezetés pedig több szempontot, komplexebb nézőpontokat és eredményesebb cégvezetést tenne lehetővé. „Ahol mégis megjelennek a nők a döntéshozatalban, ott jobb teljesítményt mutatnak a szervezetek. A diverzebb vezetés kevesebb fluktuációt, jobb innovációs mutatókat és teljesítményt, valamint átláthatóbb döntéshozatalt hoz. Mégis, itthon a nők aránya a nagyvállalatok felsővezetésében mindössze 11 százalék” – hívja fel a figyelmet Csernus Fanni.
Komoly következményekkel járnak a titkos fizetések
A szakértő szerint az egyik legfontosabb lépés a bértranszparencia bevezetése lenne ahelyett, hogy a cégek többségében még mindig titkosak a fizetések. „Egy 2023-ban elfogadott EU-s irányelv kötelezi a munkáltatókat, hogy átláthatóvá tegyék a kezdeti bérsávokat, a béremelés feltételeit és rendszeresen jelentést adjanak a fizetési különbségekről. Ez segít abban, hogy a munkavállalók ne a sötétben tapogatózzanak, és ki lehessen szűrni a diszkriminációt” – emeli ki. Ezt az irányelvet 2026. június 7-ig kell a magyar jogrendbe átültetni, több uniós tagállam már elkezdett dolgozni a bevezetésének tervezetén, de Magyarországon egyelőre nem készült erre vonatkozó akcióterv.
Az állam tétlensége komolyan kihat a pénztárcánkra is
A bérátláthatóság önmagában persze még nem elég. Többek között óriási szükség lenne az állami szerepvállalásra, például több bölcsődei férőhely biztosítására ahhoz, hogy az anyák egyenlő esélyeket kaphassanak.
Ha az ellátórendszer nem támogatja a munkába való visszatérést, a nők egyszerűen kiszorulnak a gazdaságból.
Ez pedig nemcsak egyéni veszteség, hanem nemzetgazdasági is, hiszen minden egyes százaléknyi bérszakadék a GDP csökkenését is jelenti. És persze az intézményi háttér megteremtése mellett legalább ennyire fontos volna az apák szerepének növelése, valamint azon szektorok bérének rendezése, melyek működését jellemzően éppen a nők biztosítják.
„Láthatjuk, hogy az oktatás, a szociális ellátás területén, illetve az egészségügy területén is leszakadás figyelhető meg. a fizetésekben. Bár egyes területeken elkezdődött a bérek kiegyenlítése, sem az oktatásban, sem az egészségügyben nem volt kielégítő a változás és nem is terveznek további érdemi lépéseket tenni. A szociális ágazatban dolgozók béreiről nem is beszélve, akik ebben a hónapban tüntetést is tartottak ezért. A társadalmunk működése szempontjából elengedhetetlenül fontos szakmák ezek, ahol sokkal magasabb bért érdemelnek a dolgozók. Emellett pedig aktívan lépéseket kellene tenni a nők előrelépési lehetőségeinek növelése érdekében is” – magyarázza Csernus Fanni.
„Nem tudtam harcolni, csak élni akartam”
Az elméleti háttér mögött számtalan hús-vér sors húzódik meg. A hátrányt és a megkülönböztetést olykor szinte észre sem vesszük, máskor pedig tehetetlennek érezzük magunkat. És nem vagyunk ezzel egyedül. Kriszta (aki neve megváltoztatását kérte – a szerk.) például pontosan tudja, mit jelent, amikor az anyaság hátrányt jelent a munkában. Egyedülállóvá vált, kétgyermekes anyaként próbált kisebbik gyermeke 1,5 éves korában visszatérni munkahelyére, hogy el tudja tartani családját. De esélyt sem kapott.
Amikor jeleztem a munkahelyemen, hogy szeretnék részmunkaidőben visszamenni, közölték, hogy így nem tudnak alkalmazni. Tudtam, hogy ez nem jogszerű, de akkor egyedül voltam két gyerekkel. Nem volt erőm harcolni
– osztja meg tapasztalatát. Jogai érvényesítése helyett pedig kénytelen volt arra koncentrálni, hogy gyors megoldást találjon. De hiába hitte, hogy mindez átmeneti nehézség. Új munkahelyén sem járt jobban.
Már az állásinterjún a gyerekeire kérdeztek rá annak ellenére, hogy az interjúztatónak ilyesmihez nincs joga. Persze mit számít mindez egy kiszolgáltatott helyzetben… „Azt kérdezték, mi lesz, ha betegek lesznek a gyerekek, ki vigyáz majd rájuk. Olyan természetességgel hangzott el, mintha ez teljesen rendben volna, és nem egy jogsértő kérdés lenne” – meséli Kriszta.
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
Táppénz alatt is dolgozni? Még ez sem elég…
Az állást Kriszta végül megkapta, kálváriája azonban nem ért véget. Hiába dolgozott otthonról is olyankor, amikor a gyerekek betegsége esetén táppénzre kellett mennie. „Nem volt helyettesem, így ha a gyerekek betegek voltak, táppénz alatt is dolgoztam otthonról. Mégis azt a visszajelzést kaptam, hogy az egyetlen probléma velem kapcsolatban a gyerekek miatti táppénz. Nem sokkal később a munkáltató kérésére, de közös megegyezésnek keretezve elváltak útjaink” – folytatja történetét, melynek csattanója csak néhány nappal ezután érkezett el.
Korábbi munkáltatója ugyanis megkereste, egyéni vállalkozóként azért bedolgozna-e nekik. A cég ugyan jól járt, hiszen így sem járulékot, sem táppénzt nem kell fizetnie, a munka mégis el van végezve. „Számomra így már semmilyen jogi védelem nem jár: nincs szabadság, nincs táppénz, nincs kiszámítható biztonság. Mégis elvállaltam, mert egyedül nevelem a gyerekeimet, és a pénzre szükségem volt. Tudtam, hogy ez kényszerhelyzet, de nem volt választásom” – magyarázza döntését az édesanya.
„Jogilag védve vagyunk – csak senki nem tud róla”
„Egy egyedülálló anyának általában nincs energiája pereskedni, amikor a gyereket is el kell tartani. Éppen ezért kellene az államnak támogató, gyors segítséget nyújtani ezekben az ügyekben, embereknek pedig ahelyett, hogy a munkavállalótól kérdeznék, miért nem indított eljárást, támogatóan fordulni feléjük”” – veszi át a szót Csernus Fanni. És mint mondja, a jogtudatosság, egymás tájékoztatása és a szolidaritás elengedhetetlen.
A munkáltatóknak például kötelező lenne a szülési szabadságon vagy gyermekgondozási távollétről visszatérő munkatársakat akár részmunkaidős formában is foglalkoztatnia a gyermek 4 éves koráig, ha ők azt kérik. Más kérdés persze, hogy mentálisan ez mennyire megterhelő annak, akit jól érezhetően nem várnak vissza.
Fotó: Getty Images
A probléma ott kezdődik, hogy sok nő – ahogy Kriszta is – nem meri érvényesíteni a jogait. Sokszor részben azért, mert egyedül érzi magát a helyzetben.
Pedig a diszkrimináció, az egyenlőtlen esélyek és az eltérő bérezés egész életünkre kihatnak, még idős korunkban is kísérnek bennünket.
„Ha egy nő egész életében kevesebbet keres, kevesebbet is tud félretenni. Ennek a nyugdíjrendszerben is megvan a hatása: időskorban a nők nagyobb arányban élnek szegénységben. Vagyis a bérszakadék egy életen át tartó hátrányt jelent” – emeli ki Csernus Fanni. A változáshoz pedig jogi eszközök mellett társadalmi fordulat is szükséges lenne. „A magyar társadalomban még mindig az a normatív elvárás, hogy végezze a fizetetlen, otthoni munkát, a férfi pedig pénzt keressen. De ha nem törjük meg ezeket a mintákat, a különbségek újra és újra visszatérnek” – mondja a szakértő.
Egyáltalán nem természetes, hogy a nők kevesebbet érnek
Bár sokan legyintenek, hogy „ez mindig is így volt és így is marad”, Csernus Fanni szerint a helyzet megváltoztatható. „A bérszakadék nem természetes állapot Amíg október végén a statisztika szerint elfogy a bérünk, addig ez a téma nem csak a nőké. A férfiaké, a munkáltatóké és a döntéshozóké is” – figyelmeztet Csernus Fanni, aki azt is megosztotta, hogy a jogtudatosítás és tájékoztatás érdekében az Amnesty egy külön gyűjteményt hozott létre.
Jogaim a munkahelyen című oldalukon választ kaphatunk kérdéseinkre, felmérhetjük helyzetünket és lehetőségeinket. És még ha nem is élünk minden esetben ezekkel, talán legalább ennyire fontos, hogy láthatjuk: nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Az első lépés ugyanis ott kezdődik, hogy tudjuk és megértsük: nem a mi hibánk, ha jogsértést és megkülönböztetést tapasztalunk.
The post „Mintha a nők október végétől ingyen dolgoznának” – még mindig hatalmas a bérszakadék Magyarországon first appeared on nlc.
nlc