Anthony Albanese október 20-án a Fehér Ház vendége volt, ahol jó hangulatú és sikeres tárgyalást folytatott Donald Trump amerikai elnökkel. Az ausztrál miniszterelnök hazaérkezve civil ruhában, egész pontosan egy Joy Division-pólóban szállt le a repülőről, ami ismerve Albanese zenerajongását, egyáltalán nem volt meglepő. Az viszont annál inkább, hogy az ellenzék vezető erejét jelentő, jobboldali Liberális-Nemzeti Koalíció vezetője, Sussan Ley gyakorlatilag antiszemitizmussal vádolta meg a póló miatt, egy nappal azután, hogy az ausztrál Sky News konzervatív műsorvezetője, Sharri Markson már nekiment a miniszterelnöknek a póló miatt.
Gyűlöletből és szenvedésből származó kép
Ley a parlamentben „súlyos ítélőképességbeli hibának” nevezte az esetet. Mégpedig arra hivatkozva, hogy a Joy Division nevét „egy náci koncentrációs tábor részlegéről kapta, ahol zsidó nőket kényszerítettek szexuális rabszolgaságba”.
Egy olyan időszakban, amikor az ausztrál zsidók az antiszemitizmus erősödésével néznek szembe, amikor családok megnyugvást és egységet keresnek, a miniszterelnök a gyűlöletből és szenvedésből származó képet választott, hogy azzal hivalkodjon
– mondta Ley kedden a parlamentben.
A „provokatív póló” nem volt más, mint a Joy Division első albuma, az Unknown Pleasures (1979) ikonikus borítója, mely az egyik legtöbbször újrafelhasznált lemezborító a poptörténelemben. Ley arra utalt, hogy a brit zenekar neve a House of Dolls című kisregényből ered, mely a náci koncentrációs táborokban játszódik: a könyvben a Joy Division (kb. Örömrészleg) volt a kényszerű prostitúcióra kényszerített nők (főleg zsidó nők) elnevezése. A holokauszt túlélő Yehiel De-Nur (írói álnevén Ka-Tzetnik 135633) 1953-ban megjelent, dokumentarista stílusban íródott regényének sok részletét azonban történészek cáfolták vagy túlzásnak tartották, így a koncentrációs táborokban élő zsidó nők náci bordélyokban dolgoztatására sincs bizonyíték. Megerősítette ezt az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum szóvivője is.
Sok baj van a világon, de mainstream zenekarok pólói nem tartoznak közéjük
Ley kijelentései annyira nevetségesek voltak, hogy sem a saját párttársai, sem az ausztráliai zsidó szervezetek nem álltak be mögé: utóbbiak közül a Guardian ausztrál kiadása többet is megkeresett az ügyben, de egyikük sem érezte, hogy meg kellene szólalniuk, egyikük egyenesen megdöbbent Ley kirohanásán. Még egyértelműbb volt a többi ellenzéki politikus reakciója:
Sok minden miatt lehet jogosan kritizálni a miniszterelnököt: a milliárd dolláros adósság, az egekbe szökő ingatlanárak és a nehézipari szektorban bekövetkezett munkahelyek megszűnése ilyen ügyek. A póló viselése azonban nem tartozik ezek közé. Én is tagja vagyok annak a problémás és elfeledett X generációnak, amely a Joy Division és a New Order zenéjét hallgatva és táncolva nőtt fel
– nyilatkozta Bridget McKenzie ellenzéki szenátor, míg egy másik, Matt Canavan annyit mondott, nem érdekli, milyen pólót hord a miniszterelnök, sokkal inkább, hogy mit tesz vagy nem tesz az országért, abban pedig szerinte nincs sok öröme Ausztráliának.
A távol-keleti körúton tartózkodó Albanese – akiről régóta tudni lehet, hogy a Pixies, a Smiths vagy a Nirvana mellett kedveli a Joy Divisiont is – nem is reagált az ügyre, egyik minisztere pedig röviden elintézte az ügyet: „A világban nagy problémák vannak, de nem hiszem, hogy a mainstream zenekarok pólói közé tartoznának” – mondta Pat Gorman miniszterhelyettes az ABC-nek.
Az ügy hátteréhez hozzátartozik, hogy az ellenzéki koalícióra nehéz idők járnak: májusban történelmi vereséget szenvedtek az alsóházi választásokon a balközép Munkáspárttól, olyannyira, hogy 38 év után fel is bomlott a koalíció. Végül nyolc nappal később újra sikerült megállapodniuk, de a koalíciót azóta is belső konfliktusok gyengítik, és az elemzések szerint ezen próbált Ley (akinek nemrég már visszakoznia kellett egy másik vitatott kijelentése miatt: lemondásra szólította fel a washingtoni ausztrál nagykövetet) úrrá lenni azzal, hogy bedobott egy olyan ügyet, ami reményei szerint országos figyelemre tarthat igényt. Így is történt, de nem pont úgy, ahogy ő gondolta.
Tényleg antiszemita volt a Joy Division?
Nyilván nem. A manchesteri zenekar a punk első hulláma idején alakult 1976-ban, először Warsaw néven, de mivel létezett egy Warsaw Pakt nevű londoni punkzenekar is, felvették a Joy Division nevet. Ez valóban provokatív volt, akárcsak egyéb korabeli punkzenekarok nevei – Sex Pistols, Dead Kennedys, vagy éppen a Clash előzménye, a London SS –. de mint ahogy a többi punkzenekarnak, így a Joy Divisionnek sem volt köze a szélsőjobbhoz.
A Joy Division aztán hamar ki is nőtte a punkot, stílusteremtő zenéje pedig eleinte kultikus státuszt hozott, majd miután énekesük, Ian Curtis öngyilkosságát követően a három maradék tag New Order néven folytatta, és mainstream népszerűséget szerzett. Ma már a Joy Division nemcsak elismert, de közkedvelt együttes, és az első albuma rádióhullámokat ábrázoló borítója pólón is népszerű, még a H&M-ben is kapható.
A slusszpoén
Sussan Ley korábban azzal indokolta, hogy két s-sel, Sussannak írja a nevét, mert tinédzserként „a punk korszakában” ezzel bosszantotta a családtagjait. A 63 éves politikus pont ahhoz a generációhoz tartozik, mint Albanese, azaz nyilván tisztában volt vele, hová kell tenni a Joy Divisiont. Ezzel a póló-üggyel viszont csúnyán mellélőtt: az ausztrál sajtó szerint egyenesen ez Ley „knights and dames pillanata”, mellyel a korábbi miniszterelnök, Tony Abbott hasonló öngóljához hasonlítják.
Abbott (Ley-hez hasonlóan a Liberális Párt tagja) tizenegy éve bejelentette, hogy visszaállítja a brit lovagi címeket Ausztráliában, és egy viktoriánus hagyományt felélesztve újra lehet Knight (lovag) és Dame (dáma) címeket adni. Amikor aztán Fülöp herceget is lovaggá ütötte, azzal már a saját kormányának republikánus érzületű tagjait is megdöbbentette, miközben országos volt a felháborodás az anakronisztikus húzás miatt. Abbott visszakozni kényszerült, de már későn, és úgy tartják, ez volt az ügy, ami végül a bukásához vezetett.