Amikor egy gonosz, velejéig romlott figurát tesznek meg egy film főszereplőjének, mindig fennáll a veszély, hogy nézőként szimpatizálni fogunk vele pusztán azáltal, hogy meglátjuk az emberi, sebezhető oldalát. A hazájából elüldözött orosz filmes, Kirill Szerebrennyikov azonban nem adja meg ezt a lehetőséget a náci haláltáborok tömeggyilkos szörnyetegének. Filmje, a Josef Mengele eltűnése gondoskodik arról, hogy még a legszánnivalóbb, legszomorúbb pillanataiban is érzékeltesse velünk, mennyire borzalmas emberrel van dolgunk.
Kirill Szerebrennyikov (Fotó: Cirko Film)
A film Mengeléje valódi érzelmeket, valódi sajnálatot kizárólag önmaga iránt táplál: még évekkel, évtizedekkel a táborokban történtek után sem képes belátni tettei súlyát és helytelenségét, és nem önmagát, kizárólag a világot kárhoztatja a sanyarú sorsáért. Ami egészen sokáig messze nem volt annyira sanyarú, mint ahogy azt megérdemelte volna.
Náci világ a Harmadik Birodalom bukása után
Az idei Cannes-i Filmfesztivál programjában bemutatkozó, fekete-fehér Josef Mengele eltűnése az ötvenes években indít, majd sokáig ide-oda ugrál térben és időben az orvos 1979-ben bekövetkezett haláláig. Megnézhetjük a második házasságát az esküvőjével együtt, amikor egy impozáns argentin villában, szolgák hadával körülvéve, sok Sieg Heilozás, egy horogkereszt alakúra nyírt bokor, és egy apró horogkeresztes zászlóval díszített torta mellett más háborús bűnösök társaságában álmodoznak arról, hogy egyszer még visszatérhetnek Németországba, és megvalósíthatják azt a világot, amit annak idején Hitlerrel elkezdtek felépíteni.
De láthatjuk Mengelét egy magyar házaspár vidéki farmján is bujkálni, akik pénzért rejtegetik őt, miközben kölcsönösen megvetik egymást. Megtudhatjuk, hogy a második házassága csak addig tartott ki, amíg úri körülményeket élvezhetett az ara, aki nem akart a férjével Paraguay őserdeiben bujkálni. És persze ellátogathatunk Mengelével a családjához Németországba, aki titokban, hamis útlevéllel látogatott haza még 1956-ban. Bár dúsgazdag apja próbálta maradásra bírni, ő nem érezte magát biztonságban, ezért a családja és a náci menekülési hálózat anyagi és szervezői támogatásával inkább visszatért Dél-Amerikába, ahol végül idősebb korában Sao Paolo szegénynegyedében lelt menedékre, ahol
pont azok – például feketék – között volt kénytelen bujkálni, akiket a leginkább megvetett.
Fotó: Cirko Film
A felelősségvállalás nélküli ember
Mengele-t az életében soha, semmilyen bíróság nem vonta felelősségre, a film mégsem hagyja őt felelősségre vonás nélkül. A Josef Mengele eltűnésének keretét ugyanis egy látogatás adja: az orvos első házasságából származó fia meglátogatja az idős apját Brazíliában, akit évtizedek óta nem látott. Szeretné személyesen tőle megtudni, hogy mi igaz abból, amit terjesztenek az apjáról. Valóban szörnyeteg lenne? A látogatás hatására Mengele egy kicsit kénytelen megnyílni, de azt soha, semmilyen körülmények között be nem vallaná, hogy bármiféle felelősség terheli őt.
Ahogy a filmben többször is elhangzik:
Semmi rosszat nem tettél, csak a kötelességedet teljesítetted katonaként
Meg különben is: igazságtalannak tartja, hogy a sok-sok számtalan rémtettet elkövető náci orvos közül miért pont belőle lett az elhíresült Halál angyala? A többiek nem szolgáltak rá ugyanúgy erre a címre?
A rendező leginkább úgy kerüli el, hogy bármiféle szimpátiát érezhessünk az üldözött Mengele iránt, hogy a makacsságát, a felsőbbrendűségébe vetett örök hitét és a szűnni nem akaró dühét hangsúlyozza, ezek rendszeresen időközönként kitörnek belőle. August Diehl minden korszakában lenyűgözően hozza a megkeseredett, de a saját sorsáért mindig másokat okoló, az egész világra dühös doktort, aki sosem tudja leplezni, hogy mindenkit lenéz.
Egy szenzációs jelenetben például az őt bújtató magyar házaspárt oktatja ki arról, szerinte mennyire semmirekellő a magyar nép: a gasztronómiánkat is szellemesen pocskondiázó szcéna bizonyára nagy nevetéseket vált majd ki a nézőkből a hazai mozikban.
Fotó: Cirko Film
Távol az emberségtől
Bár valódi tárgyalással és felelősségvállalással Mengele-nek sosem kellett szembenéznie, ellentétben mondjuk Eichmann-nal, a történelmi fikciós regényen alapuló film szerint a maga módján azért ő is bűnhődött. Pont neki, a rendkívül becsvágyó, a tetteire és származására mindvégig büszke férfinak kellett évtizedeken át titkolnia a valódi kilétét, álneveken bujkálnia olyan helyeken, melyek lakóit mélységesen lenézte és megvetette. A túlélés érdekében jelentéktelenné kellett válnia, miközben meg volt győződve a saját rendkívüli jelentőségéről. Pechje volt, hogy nem húzta ki a 2020-as évekig, mert a mai Magyarországon jó eséllyel kapott volna menedéket.
A rendező még üt is egy nagyot Mengelén, amikor egy jelenetben brazil diákok tanulmányozzák az egykori doktor csontvázát. Igen, pont azért a Mengele-ét, aki a haláltáborokban sajátos technikákat dolgozott ki arra, hogy az általuk meggyilkoltak csontozatát minél gyorsabban és szebben lehessen megtisztítani a hústól, és megőrizni az utókornak. Ráadásul a sok diák között pont egy fekete ikerpár is nézegeti a doktor csontvázát: Mengele ugyanis megszállottja volt az egypetéjű ikrek tanulmányozásának.
Amikor pedig már azt hisszük, hogy a Josef Mengele eltűnése teljességgel kikerüli a doktor haláltáborokban elkövetett rémtetteit, a fekete-fehér film egyszer csak színesre vált.
Auschwitz valósága mintha korabeli, színpompás home videokban kerülne elénk, és a hirtelen megjelenő színek mintha azt szolgálnák, hogy bemutassák: ez a néhány év volt Mengele életének legboldogabb időszaka.
Láthatjuk, hogy úgy válogat a vonatoknál az érkező zsidók között, hogy egy pillanatra sem veszi őket emberszámba, az embertelen és felkavaró kísérleteinek pedig csak egyetlen célja van: bizonyítani a német árja faj felsőbbrendűségét. A klasszikus zenével aláfestett idilli hangulatot árasztó képsorok szándékosan állnak rendkívüli kontrasztban a bemutatott történések őrült gonoszságával, amivel a rendező kihangsúlyozza nekünk, hogy a filmje hőse milyen távol került attól, amit emberségnek nevezünk. És később sosem talált vissza hozzá.
Fotó: Cirko Film
A Josef Mengele eltűnése már látható a magyar mozik műsorán.
The post Nem a horogkereszttel díszített torta, nem a Sieg Heil-ozás: ez volt a legnácibb dolog az esküvőjén: a Josef Mengele eltűnése brutálisan őszinte képet ad a bujkáló szörnyetegről first appeared on nlc.
nlc