Valamit valakiknek nagyon el akart mondani Orbán Viktor csütörtök este. A téma a magyar foci volt, az apropó a magyar válogatott írek elleni veresége, amivel újra lemaradtunk a világbajnokságról, a minden területen, sőt a világban mindenható, magát futballokosnak mondó miniszterelnök pedig szólásra jelentkezett.
Nem tudom, vannak-e olyanok, akiket egyáltalán nem érdekel a foci, de Orbán Viktort rajongják, ezért megnézték ezt a beszélgetést is. A célközönség pont ez a maroknyi ember lehetett. Mert azok biztosan nem, akik szeretik a focit, de nem szeretik Orbán Viktort. Vagy szeretik a focit és Orbánt is. Ők ugyanis pontosan tudják, hogy a miniszterelnök összevissza beszélve azt próbálta elmagyarázni, hogy ő nemcsak szereti, de érti is a focit nagyon, mindent meg is tesz, hogy a magyar labdarúgás a régi fényében csillogjon, de sajnos nem ő ugrott fel fejelni az írek gólja előtt, nem ő állt a kapuban, nem ő adta a taktikai utasításokat, nem ő irányítja az MLSZ-t – és a Nyugat is ellenünk van.
Amikor a beszélgetés 69. percében Orbán Viktor azzal jött elő, hogy megnézte a vereség után (!) az ír keretet, és összevetette a magyarral, azt látta, hogy míg nálunk öten játszanak európai csúcsbajnokságban, az íreknél ezzel szemben 7 topligás játékos van, akkor ott nem gondolhatott másra, mint hogy a követői agysejtjei erős bomlásnak indultak az elmúlt 18 és fél évben.
Mert ha van emlékezetes focijóslata Orbánnak, akkor éppen ez a 2007-es, amiben azt vetítette előre, hogy 7-8 éven belül az akadémiák 50 játékost nevelnek ki, akik a négy nagy bajnokságban rendszeresen játszanak.
Ehhez képest jött össze mostanra, 18 és fél évvel később (15 és fél év miniszterelnökség után) az 5 játékos és a panasz, hogy az írek kerete sajnos mélyebb. Amikor a műsorvezető, Petrovics-Mérei Andrea közbevetette, hogy ez régi probléma, Orbán csak annyit jegyzett meg: nevelni kell a gyerekeket.