Milyen jelei vannak annak, ha egy szülő túlzottan nyomulós, még ha jót is akar?
Kevés szülő mondaná magáról, hogy túltolja a gyereknevelést. A legtöbben egyszerűen csak azt szeretnék, hogy a gyerekük boldog, sikeres és magabiztos legyen. Tanuljon jól, találja meg a helyét a világban, legyenek barátai, és később boldog felnőtté váljon. Ez teljesen természetes vágy. De hol húzódik a határ a támogató szülőség és a túlzott elvárásokat támasztó, nyomulós szülőség között?
Szakértők szerint a különbség nem abban van, hogy egy szülő ösztönzi-e a gyerekét, hanem abban, mennyi teret hagy neki. Amikor a gyereknek már nincs mozgástere, amikor az önbizalma, az öröme és az önazonossága sérül, akkor a jó szándék ellenére is ártó mintázat alakul ki.
A pszichológusok nyolc olyan jelet azonosítottak, amelyek arra utalhatnak: a szülő átlépte ezt a bizonyos határt.
1. Nem igazán hallja meg, mit akar a gyereke
Az egyik legfontosabb figyelmeztető jel, ha a szülő többet beszél, mint hallgat. Ha folyamatosan irányít, javít, tanácsot ad, miközben kevés teret hagy annak, hogy a gyerek elmondja, mit érez vagy mit szeretne.
Sok nyomulós szülő telezsúfolja a gyerek idejét különórákkal, edzésekkel, fejlesztésekkel, gyakran anélkül, hogy valóban megkérdezné, erre a gyerek tényleg vágyik-e. A játék, a gyerek saját ideje, az együtt töltött családi idő ilyenkor háttérbe szorul.
Pedig a kulcs az lenne, hogy a szülő a gyerek érdeklődésére, erősségeire figyeljen, és ezek mentén támogassa. Ha a gyerek választ, és örömmel megy egy foglalkozásra, az egészen más helyzet, mint amikor mennie kell.
2. Irreális célokat és elvárásokat állít fel
Sok szülő esik abba a csapdába, hogy túl nagy jövőt képzel el egy-egy gyerekkori tevékenység mögé. Futballtábor, ahol máris a profi karrier lebeg a szem előtt. Zeneóra, ami mögött egy elképzelt koncertzongorista jövő áll.
A probléma nem az ambícióval van, hanem azzal, ha az elvárások nincsenek összhangban a gyerek képességeivel, érdeklődésével vagy személyiségével. Ilyenkor a gyerek könnyen azt érezheti: nem elég jó, mert nem felel meg a szülő álmainak.
Szülői elvárások (Fotó: Getty Images)
3. Versenyek, válogatók, meghallgatások minden áron
Egyes szülők rengeteg energiát fektetnek a gyerek korai karrierjébe: versenyről versenyre, meghallgatásról meghallgatásra hordják, különórákra járatják, folyamatos teljesítményhelyzetbe teszik.
A gyerekek rendkívül érzékenyek a szülők kimondatlan elvárásaira. Sokszor akkor is igyekeznek megfelelni, ha belül már fáradtak vagy bizonytalanok, mert félnek a szeretet elvesztésétől. Különösen gyakori ez az elsőszülött gyerekeknél, akik sokszor tudattalanul is a szülő elvárásainak hordozói lesznek.
Ennek ára lehet, hogy a gyerek elnyomja önmaga egyes részeit, csak hogy beleférjen a szülő elképzelt forgatókönyvébe.
4. A kritika hangosabb, mint az elismerés
Ha egy gyereket állandóan javítanak, kritizálnak, az könnyen ahhoz vezethet, hogy fél megszólalni vagy véleményt mondani. A túlzott kritika – különösen, ha gúnyos vagy megalázó – rombolja az önbizalmat.
Figyelmeztető jel lehet, ha a gyerek mindig a szülő reakcióját figyeli, mielőtt megszólalna. Ez azt mutatja, hogy még nem alakult ki benne a saját belső iránytűje: nem tudja, mit gondol ő maga, csak azt, hogy mit szabad.
A dicséret, az erősségek észrevétele nem elkényeztetés, hanem alapfeltétel az egészséges önértékeléshez.
5. A gyerek szorongó, túlságosan érzékeny
A túl nagy nyomás alatt élő gyerekek gyakran szorongóbbak, nehezebben szabályozzák az érzelmeiket. Úgy érezhetik, semmi sem elég jó, a teljesítményük sosem megfelelő.
Ez oda vezethet, hogy inkább meg sem próbálnak új dolgokat, mert félnek a kudarctól. A tanulás, a fejlődés öröme helyett a megfelelési kényszer veszi át az irányítást.
6. A kudarcot nehezen viseli – mások kudarcát viszont elvárja
Ha egy szülőt jobban megvisel a gyereke kudarca, mint magát a gyereket, az intő jel. Ugyanígy figyelmeztető, ha titkon azt szeretné, hogy a „rivális” gyerekek rosszul teljesítsenek, vagy ne is induljanak.
A szakértők szerint ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, mennyire egészséges a versengés szerepe a gyerek életében. Sokszor segít, ha olyan tevékenységeket választunk, ahol az egyéni fejlődés, nem az összehasonlítás a hangsúlyos.
7. A gyerek már nem élvezi, amit csinál
Az, hogy valaki tehetséges valamiben, még nem jelenti azt, hogy örömét is leli benne. A valódi kérdés nem az, miben jó a gyerek, hanem az, mi okoz neki örömet.
Ha egy gyerek rendszeresen fáradt, kedvetlen, panaszkodik, vagy csak azért örül, mert túl van rajta, arra utalhat, hogy már nem róla szól az adott tevékenység, hanem az elvárásokról.
8. A saját beteljesületlen álmait a gyereken keresztül éli meg
Az egyik legnehezebben felismerhető minta az, amikor a szülő a saját, meg nem valósult álmait próbálja a gyerekén keresztül megélni. Zongora, sport, karrier: ami nekünk nem adatott meg, azt most továbbpasszoljuk a gyereknek.
Pedig nagyon fontos különválasztani: mik a szülő vágyai, és mik a gyerek álmai. Ha valami hiányzik az életünkből, nem a gyereknek kell betöltenie, hanem nekünk érdemes megpróbálni megvalósítani.
A legfontosabb kérdés: van-e tere a gyereknek, hogy önmaga lehessen?
A nyomulós szülőség nem rosszindulatból fakad, hanem félelemből és túlzott aggodalomból. A kulcs az egyensúly: támogatni, bátorítani, motiválni, de közben hallgatni, figyelni, teret adni.
A valódi siker nem az, ha a gyerek megfelel, hanem az, ha megtanulja: értékes akkor is, ha hibázik, és akkor is, ha a saját útját választja.
The post 8 jel, hogy észrevétlenül túltolod a gyereknevelést first appeared on nlc.
nlc
